„Locsogtam egész életemben, ha kellett, ha nem, most már itt az ideje, hogy végre befogjam a számat. Lesz még egy nyilatkozatom, amit már korábban megígértem, egy jótékonysági ügy kapcsán, amit szívesen vállaltam, támogatok, és gondoltam, magának, aki ezer éve a barátom, adok még egy utolsó interjút, de ezzel, legalábbis jó időre, be is fejeztem... Ez lesz az utolsó...” – mondta a 83 éves Törőcsik a Nők Lapja újságírójának. Úgy érzi, fáradt, öreg, és nincs mit mondjon. Azt is elárulta, hogy már nem igazán tervezi, hogy visszatér a színpadra.

Törőcsik hosszasan beszél arról, hogy mindig csúnyának érezte magát. „Én utánam soha nem fordultak meg a fiúk az utcán. Észre sem vettek.”

A beszélgetésben szó esik arról, hogy amikor a Körhinta miatt Cannes-ban volt, reggelente korán kelt, kiment a mólóra, és pont ezt tette Marcello Mastroianni is, akivel így – bár egy mukkot sem tudott idegen nyelveken a színésznő – összebarátkoztak, rendszeresen együtt reggeliztek. Mesélt még sok nagy találkozásáról sztárokkal, mint mondta, nagyon sajnálja, hogy nem tanult meg legalább egy idegen nyelven, már csak azért is, hogy így tudott volna beszélni velük. Hívták volna külföldre is dolgozni, ám az a meggyőződése, hogy „egy igazi színész csak anyanyelvén tudja igazán, lelkéből kifejezni magát a színpadon”.

Nem tudja, mi játszódott le benne, amikor kétszer is felépült súlyos betegségéből (egyszer, már az orvosok is lemondtak róla), de elmesélte, hogy amikor eszméletlenül feküdt a Kútvölgyiben, valahogy érzékelte a körülötte zajló orvosi konzíliumot, amikor egy kivételével minden orvos reménytelennek látta a helyzetet, és gyakorlatilag lemondtak az életéről. Az az egy orvos azonban visszament hozzá, és azt mondta neki, tudja, hogy eszméletlen, de egy beavatkozáshoz szükség van a beleegyezésére és kérte, jelezzen neki. Törőcsik Mari bólogatni kezdett. Megcsinálták a beavatkozást, és a színésznő felépült.

Törőcsi Mari életéről itt olvashat bővebben: a 2006-ban megjelent, Bérczes László által írt beszélgetőkönyvéből szemezgettünk.