A Hadrianus-palota köszöni szépen, jól van egy golfpálya alatt is
Milyen előnyökkel járt volna az az UNESCO-védelem, amelytől egy kormányzati döntés értelmében a Hadrianus római császárnak tulajdonított helytartói palotát megfosztották? És mire jó egy láthatatlan kincs, amelyet nem lehet mutogatni? A Hajógyári-sziget felszíne alatt elterülő óriási palotaromot a régészek szerint bonyolult lenne kiásni, egyelőre biztonságosabb neki a föld alatt.
A hét elején jelent meg a hír, hogy nem sokkal a júniusi UNESCO-szavazás előtt kivette a világörökségi státuszra javasolt helyszínek közül az Óbudai-szigetet (Hajógyári-szigetet) a kormány. A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat nem indokolta a döntést, a dokumentumban csupán annyi szerepelt, hogy a Római Birodalom egykori határa, azaz a dunai limes magyarországi szakasza a továbbiakban már a sziget nélkül pályázik a világörökségi címre. Azaz, a védettségre javasolt helyszínek közül pont az egyik legfontosabbat emelték ki, mert az Óbudai-szigeten találhatók az egykori római provincia, Alsó-Pannónia központjának, Aquincum helytartói palotájának romjai.
Később a Magyar Nemzet kormányzati forrásokra hivatkozva megírta, hogy a kabinet azért döntött az Óbudai-sziget kivonásáról, mert a világörökségi minősítés a palota korhű helyreállítását éppen hogy ellehetetlenítené.
Mivel első ránézésre furcsának tűnik az indoklás, megkérdeztük az ügyben az Aquincumi Múzeum munkatársait.
Még a Habsburgok is megcsodálták
A palota valamikor a II. század elején épülhetett, a legbátrabb feltételezések szerint talán épp Hadrianus helytartósága idején. A romjairól először Széchenyi István tett említést, amikor 1835-ben belefogott az Óbudai Hajógyár megépítésébe, és nagy bosszúságára az Angliából megrendelt Vidra kotróhajó ókori falakba ütközött. A helytartói palota főépületéhez tartozó romokat az 1850-es évektől kezdve egészen a 19. század végéig a hajógyár büszkén mutogatta, és bejárhatóvá tették az érdeklődők számára – meséli Havas Zoltán régész, főosztályvezető.
Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a nagyközönség is láthatta a birodalmi építmény egy tekintélyes részét, a romokat a hajógyárral együtt még a császári család is megtekintette. Később a palota maradványait visszatemették, jelentősebb ásatások majd csak 1941-ben és az ötvenes években történtek. „Ezek voltak azok a nagyobb feltárások, amelyeket szintén gyárépítkezések tettek szükségessé, és megalapozták a mai tudásunkat a palotáról” – fűzi hozzá a kutató.
A 90-es években, majd mikor a hajógyár végleg bezárt és a terület privatizációja napirendre került, az ingatlanfejlesztések nyomán újabb feltárások folytak. Ekkor derült ki, hogy a Hadrianus-palota körülbelül hét hektáron terül el a föld alatt (ez nagyjából a gízai nagy piramis alapterületének a fele), és a romokban nem tettek jelentősebb kárt a hajógyári építkezések; megmaradtak mozaikok, a korabeli járószintek és festett lábazati falrészek is.
Ha most kimenne a szigetre, akkor annak a déli, a budai parthoz közelebb eső oldalán, a volt gyári épületek környékén kellene keresnie a palotát, de el kell, hogy szomorítsuk olvasónkat: csak egy golfpályát találna a várt romok helyett. Jelen pillanatban a visszatemetett római kori épület 1,5-2 méter mélyen van a föld alatt, felette gyep zöldell.
Kevés ehhez foghatót ismerünk
A palotarom teljes joggal pályázhatott eddig a dunai limes részeként az UNESCO világörökségi címére, mert jelentős lelőhelyről van szó. Havas Zoltán elmondása szerint a császárkorban összesen 40-50 helytartói rezidencia épülhetett, és ebből az egész egykori Római Birodalom területén jelenleg mindössze ötöt ismerünk. Ebből az ötből pedig az aquincumi Hadrianus-palota a legjobban kutatott, feltárható és potenciálisan bemutatható helyszín.
„Aquincum különböző típusú és jogállású településrészekből állt össze. Ennek központja a Flórián téren lévő katonai tábor volt, ahol 6000 legionárius állomásozott. A tábor körül alakult ki gyűrűszerűen egy katonaváros, ahol a katonák hozzátartozói, iparosok, kereskedők és rengeteg, az adminisztrációban részt vevő hivatalnok élt. Ennek a résznek a mostani határai délről a Nagyszombat utcai amfiteátrum, nyugatról a Bécsi út, keletről a Duna, északról meg a Bogdáni út és Szentendrei út kereszteződése. Ez egy 30-40 ezres lakosságú település lehetett, és ebbe a rendszerbe illeszkedik a palota is, mint az Alsó-Pannónia provincia vezetésének adminisztratív épületegyüttese” – helyezi el a térben a szóban forgó épületet Láng Orsolya múzeumigazgató.
Hozzáteszi, hogy egyébként ennél a területnél is nagyobb kiterjedésű részen laktak rómaiak a környéken, az Aquincumi Múzeum és Régészeti Park területén található például a polgárváros, ahol elsősorban kiszolgált katonák, illetve szintén iparosok és kereskedők éltek, és amelyet az utóbbi 130 évben folyamatosan kutatnak. Mivel még a középkorban sem építkeztek rá,
Pompeji után ez Európa második legnagyobb összefüggő római kori romterülete.
Éltek rómaiak a Budai-hegységben is, ahol villagazdaságokat építettek, de a kutatók egészen a mai Békásmegyertől Nagytétényig találnak ebből a korból régészeti emlékeket: „A mai budai közigazgatási területen magyarán végestelen-végig találunk római emlékeket a föld alatt.”
Az UNESCO tényleg megakadályozná a palota korhű helyreállítását?
Már 2014-ben felmerült, hogy Orbán Viktor támogatná a Hadrianus-palota teljes rekonstrukcióját, sőt az Emmi több projekttervet is kidolgozott a Hajógyári-sziget fejlesztése érdekében, és ezeknek a terveknek központi eleme volt a római helytartói palota, illetve környezete bemutatása és hasznosítása. Ezekben a fejlesztési projektekben az Aquincumi Múzeum is részt vett, de eddig a rekonstrukciós tervekből egyelőre nem valósult meg semmi.
Hogy miért maradt annyiban a dolog, azt a múzeum munkatársai nem tudják megmondani, mint fogalmaznak: nem rajtuk múlik, hogy a palota mikor lesz akárcsak részben is látható a közönség számára.
Mi nem kezdhetünk el csak azért ásni, mert érdekel, mondjuk, az északnyugati csücske a palotának, de közben meg nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz a kiásott emlékek sorsa. Ahhoz, hogy az első kapavágás megtörténjen, előbb össze kell hangolni a régészeti munkát a turisztikai hasznosítási szempontokkal, a közlekedéstervezéssel, az árvízvédelmi, történészi, építészi szempontokkal, és végig kell gondolni a hajógyári épületek újrahasznosítását is. Mindez nagyon idő- és pénzigényes feladat
– hangsúlyozza Láng Orsolya.
Arra a kérdésre, hogy az UNESCO védettsége valóban ellehetetlenítené-e az újjáépítést – ahogy azt a kabinet állítja – a kutatók nem adnak megerősítő választ. Azt viszont hangsúlyozzák, hogy az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének nagyon szigorú elvárásai és kitételei szoktak lenni a világörökségi helyszínekkel kapcsolatban.
„Az UNESCO-védelem alapvető célja, hogy lehetőség szerint abban az állapotában kell megtartani és átörökíteni az utókor számára valamit, ahogy azt mi megkaptuk” – fogalmaz a múzeumigazgató. Ezért előfordul az is, hogy az UNESCO még azt sem támogatja, hogy egy régészeti emléket kiássanak a földből, mert már azzal is roncsolnák a lelőhelyet – Németországban több római kori katonai tábor például úgy része a világörökségnek, hogy a felszínen a megjelölő táblákon kívül szinte semmi sem látszik, illetve kertészeti elemekkel oldják meg a bemutatást.
Egy laikus számára furcsán hangozhat, hogy a régészek szerint adott esetben még jobb is, ha egy rom a föld alatt marad; időnként félre kell tenniük a szakmai kíváncsiságot, mert néha a romnak éppen az a jó, ha láthatatlan.
Ha egy rom egyszer feltárásra kerül, és kijut a szabad levegőre, azonnal pusztulni kezd. A közúti közlekedés szennyeződései, a szélsőséges időjárás, de maguk az emberek is kárt tesznek a romokban, ezért azokat folyamatosan karban kell tartani. Pompejiben is versenyt futnak az idővel a kutatók: miközben restaurálnak, a klímaváltozás és a turizmus ellenük dolgozik. Általános eljárás, hogy ha valaki, mondjuk a beruházó, nem tud gondoskodni a rom megőrzéséről, akkor inkább a visszatemetést javasoljuk
– mondják a szakemberek.
Ezzel – teszik hozzá – legalább biztosan megadják a lehetőséget az utókor számára is, hogy legyen még mit kutatni és feltárni; adott esetben sokkal jobb technológiával és eszközökkel, mint amik ma rendelkezésre állnak.
Lehetséges volna egyáltalán újra felhúzni a Hadrianus-palotát?
A válasz röviden az, hogy nem. Teljes rekonstrukciót végezni úgy, hogy az szakmailag hiteles legyen, biztosan nem lehetne, de még a palota csak egy kis részének a bemutatása is kihívások elé állítaná a régészeket és a muzeológusokat.
„A palota legalább a II. század elejétől a III. század végéig működött. Ez idő alatt legalább öt nagyobb építési periódusa volt, ami azt jelenti, hogy végig kellene gondolni, hogy melyik időszakát mutassuk be. A palotát – ahogy más római kori épületeket sem – nem úgy kell elképzelnünk, hogy egyszer megépítették, és utána 200 évig hozzá se nyúltak. 3-4 évente váltották itt egymást a helytartók.
A rómaiak egy intenzíven átépítő társaság volt, ezért borzasztó könnyen belecsúszhatunk abba a csapdába, hogy esetleg olyannak mutatjuk be a palotát, amilyen sohasem volt. Lesz egy hibrid valami, ami sosem létezett, és nem lesz hiteles. A palota nem egy egyszerű lakóház, vagy például egy Mithras szentély, amelyeket a rómaiak Britanniától a Közel-Keletig azonos, vagy nagyon hasonló alaprajzi szisztéma szerint építettek meg. Mindegyik – noha voltak azonos vagy hasonló elemeik – különböző volt
– véli az igazgató.
Romok bemutatásánál mindig kényes kérdés a szakmai hitelesség és a turisztikai szempontok közötti lavírozás. Azt a múzeum munkatársai is belátják, hogy a látogatók zöme nyilván nem tud mit kezdeni pusztán a térdig érő falakkal. Ugyanakkor úgy kell megőrizni és látogathatóvá tenni a romokat, hogy azok a szakemberek számára hozzáférhetők, kutathatók is maradjanak.
Havas Zoltán hozzáteszi, hogy egy ókori palota rekonstrukciója teljesen más kategória, mint egy 19. századi épület visszaálmodása, amelynek elérhetők a tervrajzai, fotók készültek róla. „Egy ókori palotánál van egy nagy szürke zóna, egy bizonytalanság. Analógiákra, háttértudásra, építészeti szakirodalomra, sok ásatásra kellene alapozni az újjáépítéshez. El kéne döntenünk olyan szakmai kérdéseket, mint hogy mennyit árulunk el a látogatónak a bizonytalanságainkból, mennyit hagyunk a fantáziájára. Kőből vagy üvegből, esetleg virtuális valóságból építjük meg a hiányzó részeket? Sok tere maradna a fikciónak.”
A kutatók szerint az a tény, hogy lekerült az UNESCO világörökség-várományos helyszíneinek listájáról a palota, önmagában még nem jelent gondot a romokra nézve. A nemzetközi szervezet nyilván szigorúbb védelmet tudott volna garantálni, és utat nyithatott volna új pályázati lehetőségeknek, de szerencsére az aquincumi Hadrianus-palota továbbra is miniszteri rendelettel biztosított régészeti védelem alatt áll. „Ez azt jelenti, hogy a területén 30 centiméter alatti földmunkát csak régészeti beavatkozás kíséretében, előzetes feltárással lehetne végezni” – mondja Láng Orsolya.
Az Aquincumi Múzeum munkatársai egyelőre nyugodtak, mert pillanatnyilag a palota nagyon jó helyen, a föld mélyén, egy golfpálya alatt van. A romok tehát jelenleg nem károsodnak.
| Mi pályázik még a világörökségi státuszra? |
A Római Birodalom feltételezett és részben fel is tárt határvédelmi létesítményei a mostani Magyarország és a szomszédos országok területén a Duna mentén húzódtak, ezt hívják dunai limesnek. Annak idején a limes katonai létesítményekkel, őrtornyokkal, fallal, sáncokkal, erődökkel, városként funkcionáló légiós táborokkal szegélyezett hadiút volt, amely egyúttal elválasztotta a birodalmat a „barbár” területektől. Tavaly Magyarország Szlovákiával, Ausztriával és Németországgal közösen nyújtotta be nevezését az UNESCO-hoz, hogy a dunai limest – hasonlóan az Észak-Angliában húzódó Hadrianus falához – világörökségi helyszínné nyilvánítsák. A négy ország nevezését Magyarország koordinálta Visy Zsolt miniszteri biztos, a pécsi egyetem régészprofesszora vezetésével. A beadott pályázat összesen 1500 kilométeren mintegy 98 helyszínt foglal magában, ebből egy 417 kilométeres Duna-szakaszon 65 darab található Magyarországon. A dunai limes továbbra is világörökségi várományos helyszín, de ha az UNESCO idén júniusban a bakui közgyűlésén úgy dönt, hogy védetté nyilvánítja az egykori római birodalmi határszakaszt, akkor abba már nem fog beletartozni a Hadrianus-palota. |
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
