Bár a Shell mindenekelőtt olajvállalat, számos más, vegyipari és kereskedelmi érdekeltsége is van a világon, legtöbbjükhöz pedig a jellegzetes, kagylót formázó logót használja. A kagyló (angolul shell) egyébként 1971-ben nyerte el mai formáját, azóta szinte észrevehetetlen változások történtek csak az emblémán (például 1999 óta a cég neve eltűnt a logó alól).

Az 1833-ban, Marcus Samuel által alapított kis cég első, londoni üzletében régiségeket és tengeri kagylókat árusítottak. Utóbbi akkoriban remek export-import cikk volt, a vállalat logójául azonban nem ezért választották. Az 1897-től olajkereskedelemmel foglalkozó, ekkor már Shell Transport and Trading Company-ra keresztelt vállalat egyik igazgatójának, bizonyos Graham úrnak a családi címerében szerepel a kagyló. A cég – világításhoz, fűtéshez – orosz olajat kezdett szállítani a Távol-Keletre. 1907-ben a Shell Group egyesült a holland Royal Dutch olajcéggel, s együtt folytatták egész világot behálózó kereskedelmi tevékenységüket. 

A cég logója ezalatt a kissé puritán, de valósághűbb ábrából egy sematikus, bár kétségkívül jobban megtervezett piros-sárga kagyló lett, amelyet viszont már a világ minden pontján felismernek. A színválasztás miértjét csupán találgathatjuk: egyesek szerint a cég első olajszállítmánya piros hordókban utazott Keletre, mások azonban úgy vélik, a megoldást a cég erős spanyolországi kapcsolatai adják.

Mindenesetre a brandépítés jól sikerült: a jóléti államok autózó polgárainak A Shell kagylójáról bizonyosan a legkevésbé egy felborult tank-hajó jut eszébe, sokkal inkább egy McDonald’s, vagy Rosenberger-féle út menti melegedő- és pihenőhely, amelynek cégére kilométerekkel távolabbról is sarkcsillagként mutatja az utat az éjszakában.

Erre a linkre kattintva megismerkedhet további márkák történetével.