Amerikában párhuzamosan 140 immunterápiás kísérlet folyik, többek között a mellrák, a vastagbéldaganat, a tüdő- és prosztatarák, valamint az agy- és a nyirokcsomó daganatos megbetegedéseinek kezelése érdekében. Az egyik legígéretesebb a texasi MD Anderson rákközpont, ami a legkorszerűbb technikával három évvel ezelőtt nyitott. Az intézetben végezték többek között azt a kutatást is, mely során az igen agresszív, rosszindulatú gliómát a Delta-24-RGD vírussal, a náthát okozó adenovírus genetikailag módosított változatával kezelték – sikeresen.

A jelenleg zajló immunterápiás próbálkozások közül több esetben szintén sikerekről számolt be a kutatóközpont. Az egyik Anderson-féle innovatív terápia tartotta életben azt a doktort, akinél halálos agyrákot diagnosztizáltak. Ez a fajtájú glioblastoma történetesen pontosan ugyanaz a rák, amivel az orvos kezelt másokat. Eugene Overton, nyugdíjazott sebész szintén a kísérleti stádiumban lévő immunterápiához fordult segítségért a melanoma elleni harcban. Őt háromhetente injekciózták.

Genomika

Az élőlényekben, illetve azok egyetlen sejtjében található öröklési anyag (azaz DNS) teljes állományával foglalkozó tudományág az első sejtes élőlény (Haemophilus influenzae nevű baktérium) teljes DNS-szerkezetének (nukleotid sorrendjének) meghatározásával, 1995-ben született. Szemben az egyes tulajdonságok öröklésével, egyes gének szerkezetével és működésével foglalkozó genetikával a genomika tárgya az élőlény génjeinek, illetve DNS-ének összessége. A genomika az egyes genomok szerkezetét, a gének eloszlását, számát, méretét, a génnek nem tekinthető DNS-szakaszok szerkezetét, elhelyezkedését és biológiai szerepét vizsgálja, illetve összehasonlítja a különböző genomokat egymással.

Az immunterápia alkalmazása a rákkezelésben nem újdonság. A kúra úttörője, William Coley 1891-ben rákos betegein streptococcus baktérium tenyészettel kísérletezett. Páciensei közül többen javulást mutattak a kezelés hatására, azonban további próbálkozások éveken át nem hoztak eredményt, így a sikeresebbnek bizonyuló sebészeti, sugaras és kemoterápiás kezelési módok kiszorították az immunterápiát a kutatók látószögéből. A majdnem százéves mellőzés oka a rákkezelés egyik legnagyobb problémája, miszerint a szervezet nem képes a rákos sejteket felismerni, és ellenségnek tekinteni, mint ahogyan azt a bacilusokkal teszi. Azonban a genomika előretörésével a kutatók olyan természetes állapotban előforduló, de laboratóriumi körülmények között is létrehozható összetevőket találtak, amelyekkel az immunrendszert közvetlenül befolyásolhatják.

Az összehasonlító genomika teljesen új alapokra helyezte az evolúció kutatását. Dr. Jeff Molldrem az MD Anderson szakértője szerint ez olyan, mintha a rákos sejtek postacímet kapnának, ahova az immunrendszer kézbesíteni tudja a csapását.

Az előzetes eredmények bíztatóak. Az egyik Anderson kísérletben néhány páciens makacs csontvelő rákja, amelyek eddig minden gyógykezelésnek ellenálltak, az immunterápiára már reagáltak. Egy másik Anderson-kísérletben a glioblastomától szenvedőknél jelentősen nőtt a résztvevők életideje. A dallasi Mary Crowley Medical Research Centerben folyó próbakezelés során pedig éveket kaptak vissza az életükből olyan tüdőrákban szenvedő betegek, ami általában négy-hat hónap alatt öl.

A kutatók reményei szerint az immunterápia nem csak a rák elleni harcban, de a megelőzésben is fontos szerepet kap majd. Jelenleg rendelkezésre áll néhány rákmegelőző oltóanyag, ilyen például az amerikai gyógyszer-hatóság által jóváhagyott méhnyak rák elleni vakcina is, azonban a legtöbb daganatos megbetegedésekért nem vírusok, hanem a genetikai hajlam tehető felelőssé, a kutatók feladata pedig az, hogy olyan módszereket dolgozzanak ki, mely révén az immunrendszer genetikailag programozott fejlődéssel rávehető a rák elleni küzdelemre.