A szervezetünket érő stresszhatások a szervezet számára lehetnek kedvezőek – előremozdítanak, a megküzdésre serkentenek, az alkalmazkodó készség növelésével pedig pszichés és fizikai állóképességünk javulását eredményezhetik. A negatív stresszhatásokat distressznek nevezzük – mai szóhasználatunkban ezeket a szervezetünket érő kedvezőtlen, erőszakos, kellemetlen ingereket nevezzük stressznek. Feszültséget, szorongást, levertséget okoznak és tartós hatásuk esetén szervi tüneteket is kiválthatnak.

A GfK LHS HealtCare 2007-ben a 18 éves és idősebb lakosság körében 500 fő megkérdezésével elvégzett telefonos interjúinak eredményei szerint a lakosság 85 százaléka saját bevallása szerint rendszeresen stressz hatása alatt él, 12 százalék ritkán és csupán 3 százalék nem szokta magát stresszesnek érezni. A stressz hatásait a többség testmozgással, így sporttal és sétával igyekszik levezetni.

A felnőtt lakosság számára a stressz legkellemetlenebb tünetei közé az idegesség (36 százalék), a feszültség (23 százalék) és a szorongás (14 százalék) tartozik. A stressz leggyakoribb kiváltó oka a megkérdezettek bevallása szerint a munkahelyi túlterheltség (23 százalék), a határidők (15 százalék) és magánéleti problémák (9 százalék). Az ilyen állapotban lévők jellemzően minden rossz érzéstől (23 százalék), a kiváltó októl (21 százalék), a feszültségtől (19 százalék) és az idegességtől (14 százalék) szeretnének megszabadulni.

A túl sokáig és túl erősen ható negatív stressz, valamint a nem megfelelő stresszkezelő készség és képesség következtében pszichoszomatikus jelzések, a későbbiekben pedig betegségek is kialakulhatnak. A tartós stressz leggyakrabban érzékelt fizikai jelzései az idegesség, gyomorproblémák, a tehetetlenség és feszültség, magas vérnyomás, koncentrációs problémák, valamint fejfájás és rossz közérzet.