Szinte minden családban található automata vérnyomásmérő, amelyet bárki föltehet a karjára. A szerkezet általában három számot ír ki a mérés végén. A harmadik adat a pulzusszámot jelzi, de tudnunk kell, hogy a műszer ennek pontos mérésére nem alkalmas. Riadalmat okozhat, ha a készülék azt jelzi, hogy percenként csak harmincszor ver a szívünk. Szerencsére gyakran kiderül, hogy a vérnyomásmérő csupán felezte a tényleges percenként hatvanas pulzust.
 
Az első két számból az első a szív összehúzódásakor fölugró, úgynevezett szisztolés vérnyomást mutatja. A számok leírása, például 140/90 higanymilliméter alapján a második szám a köznyelvben a "per" érték, a szív ellazulásakor mért, úgynevezett diasztolés vérnyomás.
 
Korábban főleg az utóbbinak a magas értékét igyekeztek az orvosok kezelni. Bryan Williams professzor most azzal kelt feltűnést, hogy fölhívja a figyelmet a statisztikákra: 50 éves kor után a diasztolés vérnyomás csökken, az első érték, a szisztolés vérnyomás fokozatosan emelkedik.
 
Az angol professzor szerint, ha a korosodó betegeknek csak egyetlen számot, a szisztolés vérnyomást kellene megjegyeznie, egyszerűbbé válna a magas vérnyomás ellenőrzése és kezelése. Idősebb korban gyakori, hogy csak az első vérnyomásérték magas. Ennek gyógyítására más készítmények alkalmasabbak, mint az emelkedett "per" érték esetén. A diasztolés vérnyomást mérni se kellene, mert életkorunk előrehaladtával magától csökken, a legújabb vizsgálati adatok szerint pedig a szív- és érrendszeri betegségek kifejlődése, a szélütés bekövetkezése szempontjából csak a szisztolés vérnyomás nagysága számít.
 
Már nyolc éve megjelent olyan cikk, amely fölhívta az orvosok figyelmét az első vérnyomásérték, a szisztolés vérnyomás nagyobb fontosságára. Sok szakértő azonban egyelőre úgy látja, hogy mindkét értéknek van jelentősége, és nem olyan nagy feladat mindkét számot megjegyezni.