A David A. Calhoun kardiológus professzor és kollégái által végzett kutatás szerint a rezisztens hipertónia életmódváltással – kevesebb só és alkohol fogyasztásával, fogyással – sikeresen kezelhető lenne. Diagnosztizálni és kezelni kell a magas vérnyomás másodlagos okait is, és hatékonyabban kell alkalmazni a többszörös gyógyszeres kezeléseket. Calhoun szerint nem lehet tudni, hogy hány magas vérnyomásban szenvedő embernek van rezisztens hipertóniája az Egyesült Államokban, bár klinikai vizsgálatok 20-30 százalék közé teszik ezt az arányt.

A rezisztens hipertónia kialakulásában nagy szerepet játszik az életkor, illetve a túlsúly, és a betegség az öregedő, nehezen növekvő társadalomban a népesség egyre nagyobb részét fogja érinteni. Az embereknek fel kellene ismerniük a vérnyomás-ellenőrzések fontosságát. A rezisztens hipertóniában szenvedő betegeknél nagyobb az előfordulási valószínűsége a szív- és érrendszeri betegségeknek is, mint például a szívinfarktus és a stroke. Calhoun és kollégái hangsúlyozzák, hogy a vizelethajtás alapvető fontosságú a rezisztens hipertónia kezelésében. Javaslatuk szerint minden kezelésnek tartalmaznia kellene egy hosszabb vizelethajtásos eljárást annak érdekében, hogy csökkentsék a folyadék-visszatartást és ezáltal a magas vérnyomást.

Néhány beteg számára kifejezetten hasznos lehet a mineralokortikoid receptor antagonista (MRAs) hozzáadása a kezelésükhöz. Az MRAs-t hagyományosan az úgynevezett elsődleges veseartéria-szűkület (aldostronism) kezelésére használják, ami a rezisztens hipertóniás betegek 20 százalékában megtalálható. A legutóbbi klinikai kutatások pedig azt mutatták, hogy az MRAs hasznos lehet a rezisztens hipertónia kezelésében, még a kimutatható aldoszteron (szteroid hormon, a mellékvesekéreg külső részében termelődik) túltermelés hiánya esetén is.

Az MRAs hasznosságára a rezisztens hipertónia kezelésében mostanában jöttek rá. A magas vérnyomás specialistái egyre többet használják más orvosokkal ellentétben. Az MRAs használata biokémiai megfigyelést igényel, különösen a szérum kálium tartalmának mérését, ami korlátot szab a használatának. Calhoun szerint fontos megjegyezni, hogy a nem ellenőrzött magas vérnyomás és a nem ellenőrzött rezisztens hipertónia nem ugyanaz és valójában a sikeres kezelés érdekében kulcsfontosságú, hogy meg tudják különböztetni egy betegnél, melyikben szenved.

Nagyon fontos megfelelő diagnózist felállítani, mert rezisztens hipertóniás betegeknek nagyon gyakran vannak egyéb, másfajta kezelést igénylő tünetei, ami bonyolítja a kezelésüket. Ha felismerhető, hogy a hipertónia másodlagos okozója mondjuk alvászavar, vesebetegség, elsődleges aldosteronism vagy veseartéria-szűkület, akkor szükséges lehet a beteg beutalása a megfelelő specialistához, hogy ezeket a bajokat is kezeljék, ezáltal javulhat a vérnyomás is.