Mi az élvezet célja? Ilyen kérdéseket a biológusok szoktak feltenni azt kutatva, hogy ez vagy az a biológiai jellemző miképp biztosította az elődeink életében a túlélést és a szaporodást, ami odáig vezetett, hogy most mi, az utódaik itt lehessünk. Más szóval: miért alakult ki az evolúció során bennünk, emberekben és más állatokban az élvezet átélésénekoly sokféle és kellemes módja, hogy talán még nem is ismerjük mindet közülük? A legegyszerűbb válasz az, hogy az élvezet és fonákja, a gyötrelem jó útra terel minket. Az élvezet valószínűleg biológiailag előnyös viselkedésformákra csábít, míg a szenvedés visszariaszt attól, hogy kárt tegyünk magunkban.

Ha arra törekszünk, hogy összességében maximalizáljuk életünk gyönyörét, akkor bizony a gyakoriság többet számít, mint az intenzitás. Az okos hedonista ezért a sokszor kicsit elvét követi. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a magára valamit is adó hedonista szándékosan elutasítaná az átütő élmények lehetőségét. Inkább az a lényeg, hogy hosszú távon az élvezetes élmények gyakoriságát igyekszik maximalizálni még akkor is, ha ezek az élmények csak mérsékelten intenzívek. A mindennapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a kávékedvelő okos hedonista inkább naponta több kis feketét kortyol el, minthogy napi egy hatalmas bögrével húzna le egy igen erősre főzöttet a kedvenc kávéjából. A „sokszor kicsit” stratégiája mellett más érvek is szólnak.

Szex, drogok, csokoládé

Az élvezet nehezen megfogható téma. Felismerjük, ha találkozunk vele, és nyilvánvalónak tűnik, hogy mind többre vágyunk belőle. De vajon meg tudnánk-e határozni a mibenlétét? Vajon a vágyakozás vagy a beteljesülés okoz-e nagyobb örömet? A legújabb HVG könyv brit szerzője e művében mindenekelőtt egészségünk és lelkiéletünk szempontjából vizsgálja a gyönyöröket és túlzásaik veszélyeit. Ha kíváncsi a könyvre, itt megrendelheti.

Egy idő után a legtöbb lottónyertes boldogságérzete visszarendeződik az általános elégedettsége szintjére, még akkor is, ha kivételesen nagy összeget nyert és kirobbanóan boldog volt tőle. A hirtelen meggazdagodás átható boldogságsokkjához képest élvezhetetlenné lesznek a köznapibb örömök: a lottónyertes részvételével végzett amerikai vizsgálat tanúsága szerint ezeket az embereket a nyerés intenzív élménye képtelenné teszi arra, hogy élvezzék azokat a mindennapi tevékenységeket, amelyekben korábban örömüket lelték.

A gyönyörök múlandó természetét figyelembe véve mit tegyen tehát az elszánt, ám meggondolt élménykereső az élvezet maximálása érdekében? Mint láttuk, érdemes a gyakoriságra koncentrálni, hisz minden élményadag kérészéletű. De mi lenne, ha megnyújthatnánk az élvezetet? Az örömteli élmények időtartamát végső soron biológiai és fizikai tényezők korlátozzák: az orgazmus hosszát például nem nyújthatjuk el tudatos döntés eredményeképpen. Ha maga az esemény nem hosszabbítható, akkor talán az idő múlását – vagy legalább az idő múlásának szubjektív érzékelését – kellene lelassítani. Talán fokozható lenne az élvezet azáltal, hogy módosítjuk a szubjektív időérzékelést, így az élvezetes élmény látszólag sokkal tovább tart? Képzeljük csak el, hogy 20 másodperc helyett 20 percen át éreznénk a legcsodásabb orgazmust! Ugyanígy talán enyhíteni lehetne a kellemetlen vagy fájdalmas élmények gyötrelmét, ha úgy éreznénk, hogy gyorsabban telik a kín ideje.

Lehet, hogy ez elrugaszkodott ötletnek tűnik. Az is: az idő lelassításával fokozni az élvezetet ugyancsak vad elképzelés – azonban nem teljes képtelenség - olvasható a könyvben.