A 10 millió fölötti népesség Magyarországon jelenleg csak vágyálom – olvasható a KSH Népességtudományi Kutatóintézet kiadványában. De, hogy hányan is vagyunk valójában, az idén mindenképpen kiderül, hiszen ismét népszámlálás lesz. A mostani népszámlálás azért is fontos, mert várakozások szerint nem csak az ország lakóinak pontos számát – és az elmúlt tíz év tényleges vándorlási veszteségét – tárja majd fel, hanem a migrációs folyamatokat is tüzetesebben vizsgálja majd. A korábbi gyakorlattal ellentétben most arra is rákérdeznek, van-e külföldi lakcímünk, tartózkodtunk-e huzamosabb ideig külföldön az elmúlt egy évben, illetve éltünk-e valaha is más országban legalább egy évig. 

A Népességtudományi Kutatóintézet úgy véli, amennyiben az eddigi népességfogyást alapvetően meghatározó népesedési folyamatok, azaz a születés és a halandóság nem fordul pozitív irányba, hosszú távon is csak álom marad a 10 millió feletti népesség. Az évi 20-25 ezer bevándorló ugyanis keveset tesz hozzá az össznépességhez. S a legrosszabb, hogy még a kivándorlás teljes megszűnése sem pótolná a természetes fogyásból adódó veszteséget. Igaz, ha látványosan emelkedne a bevándorlók száma, akkor elképzelhető lenne a népességfogyás megállása, sőt, a növekedés is. A migráció azonban nemcsak a fogadó igényétől, hanem a kibocsátó országok gazdasági és politikai folyamataitól is függ, így nem érdemes erre építeni.

10 év, 300 ezres veszteség

Végel Dániel

A KSH adatai szerint 2001. januárja és 2010. áprilisa között a természetes fogyásból – a születések és a halálozások különbségéből adódó veszteség mintegy 333 ezer fő volt. A nemzetközi vándorlásnak hála – becslések szerint 15–16 ezer fős vándorlási nyereséggel számolhattunk évente, azaz ennyivel több bevándorló érkezett, mint ahányan elhagyták az országot. Azonban még így is kérdéses, hogy a kivándorlás, amelynek pontos adatai nem ismertek, nem jelentett-e ennél jóval nagyobb veszteséget.

A hivatalos statisztika szerint az országot elhagyó magyar állampolgárok száma mindössze évi néhány száz fő. Ez a szám azonban közel sem tükrözi a valóságot, leginkább a regisztrációs rendszer hiányosságai miatt. Ahhoz, hogy ennél pontosabb képet kapjunk a kivándorlásról, érdemes megnézni, hogy a különböző európai országok nyilvántartásában, hány magyar jelent meg bevándorlóként az adott évben. A befogadó országok statisztikái alapján összesítve pedig az derül ki, hogy 1994 és 2007 között legalább – mert ez sem teljes adat – 337 ezer magyar távozott különböző európai országokba, ebből 187 ezren 2001 óta. A viszszatérők száma szintén nem ismert, de feltételezhető, hogy az egyes országok nyilvántartási rendszerébe bekerülők – ha nem is feltétlenül véglegesre – mindenképpen hosszabb távra tervezték ottani tartózkodásukat. És még számításba kell venni az Európán kívül letelepedetteket is, hogy megkapjuk a kivándorlók teljes létszámát.

Célországok: Németország és Ausztria

Az adatokból az is jól látszik, hogy uniós csatlakozásunk valamelyest felerősítette a kivándorlást – annak ellenére, hogy csupán három régi tagország – Nagy-Britannia, Írország és Svédország – nyitott azonnal az érkező munkavállalókkal szemben. Európán belül a magyarok számára az elsődleges célország mégis Németország, ahol az ezredforduló után is évente 14 és 22 ezer fő közötti magyar bevándorlóról tudnak. Az európai célországot választóknak átlagosan kétharmada ide érkezett. Ennél szerényebb, de még mindig jelentős létszámban (évi 2,4 és 4,5 ezer fő között) Ausztria, és az utóbbi évtizedben a britek fogadtak be magyar állampolgárokat. Az utóbbi pár évben pedig Spanyolország, Olaszország, Hollandia, és Svédország is megjelent a célországok között.

Európán kívüli országokban főleg az Egyesült Államokban élnek egykori magyarok, a 2000. évi népszámlálás során 92 015 olyan személyt regisztráltak, aki Magyarországon született. Nagy részük (72 százalékuk) 1980 előtt vándorolt be, 15 százalékuk, mintegy 14 ezren kilencven után érkeztek, közülük azonban alig több mint 2 ezren kapták meg a honosítást. Míg az ausztráliai bevándorlási adatok szerint az 1990 és 2008 között letelepedők közül 2228 fő volt, aki Magyarországon született, mintegy ezren közülük az ezredforduló után érkeztek új hazájukba.

Szakértők szerint az, hogy a magyarok nem kapcsolódtak be ennél nagyobb mértékben a nemzetközi migrációs folyamatokba, leginkább a különféle szociális juttatásoknak köszönhető.