Vásári, bohóc, slágerparádé. Az Eurovíziós Dalfesztiválról ez a kép alakult ki, bárhogy is szépítettük mi idén a Compact Discóval (CD). Igen, Celine Dion meg az Abba világhírű lett (56 év alatt kettő), és igen Lena Meyer-Landruttal Németország magasra tette a mércét a Grand Prix mindenkori rendezőjének, de amíg a popolimpián a cukiságok és a poénok uralják a döntőt, senki sem fogja igazán elhinni, hogy az értéke a zenei tehetségben rejlik.

Az írek ikrei is bekerültek a legjobb tíz közé - kattintson képeinkért!

AP / Sergey Ponomarev

Fanyaloghatunk. Nem kell, hisz továbbjutott a magyar csapat, a tizennyolcas mezőnyben nem sok olyan előadás szerepelt kedd este, mely a vicckategórián kívül esik, és a kategórián belüliek közül is a legtöbb teljesen tudatosan humorizált. A kalácssütő Buranovskiye Babushki (Oroszországból) Alors on danse Zizi Labor-os feldolgozása a cukiság faktorra játszott, az Euro Neuro előadója Montenegróból meg sem próbálta takargatni, hogy nem élőben énekel, pardon, szövegel. De a perpetuum idiotii Jedwardot sem biztos, hogy túlságosan komolyan kellene venni, Írország mindenesetre tuti, hogy poénra veszi az egész hacacárét, hisz a pattogó ikreket másodszor küldte versenybe, hiába lettek csak nyolcadikak tavaly Düsseldorfban. Lehet, hogy spórolnak, és egyet vesz, kettőt kap akcióban letudták a részvételt.

Aztán vannak a fenék- és hajrázós számok, melyekben idén Ciprus és Görögország járt az élen, és láss csodát, mindkettő továbbjutott. Az előbbi abszolválta a kötelező lalalázást, ebből sosincs hiány az Eurovízión, a hangbéli hiányossága pedig nem fog zavarni senkit a Holdudvarban egy harmincfokos július végi éjszakán, simán leszakítja majd a plafont a hamiskás diszkósláger. A Beyoncé-koreót (Single Ladies) koppintó görögök lánya nem sokban különbözött, és az hogy a románok latinos (?) szépségének egy spanyol-angol egyveleggel, és bugyivillántással sikerült meggyújtani azt a bizonyos lángot? Az egzotikumot miniszoknyában mérik, és ezzel nincs is semmi baj.

A román csapat meggyújtotta a tüzet - kattintson képeinkért!

AP / Sergey Ponomarev

Egyelőre nincs, hisz Walkó Csaba, a CD énekese szenvedélye is elég volt a döntőbe jutáshoz. A svájci rockcsapaté viszont sajnos nem, pedig a hvg.hu-nak adott gyorsinterjúból kiderült, a Compact Disco egyik kedvence, a Sinplus esett ki kedd este. A hasonló műfajú bőrkabátos produkció volt annyira erős és igényes – ha nem erősebb és igényesebb –, mint a miénk, ám vélhetőleg kevesebbet kilincseltek, mint mi, és nincs is olyan odaadó azeri nagykövetük, mint nekünk, aki a csodás Bakuban előkészítette a terepet. Legalábbis ez derült ki az útifilmből: a szélfútta, tűzbélelte országban tárt karokkal fogadtak minket, Bérczes Ádám, a CD menedzsere is áradozott az azeri-magyar barátságról. Hál’ istennek, valamiért ott kedvelik a magyarokat, és nem azt kérdezgetik, hogy tényleg akkora-e a baj. Nem szeretném tudni, mekkora a párhuzam az ottani rezsim és az itthoni között.

A drámai hatású produkciók is szépen teljesítettek szokásos módon, köztük Albánia előadása volt a leghatásosabb, melynek a hétfőn történt halálos buszbaleset adta valós tragikumát. Az albán hölgy, Rona Nishliu egyes-egyedül uralta a színpadot hangjával és fájdalmával, a füstgép és összehangolt fényjáték húzta alá, és a dekoltázsra tapasztott hajtincs és a mellből aláhulló kék függöny gyengítette az előadást. Az izlandiak a fiú-lány páros jokerrel próbálkoztak, Mága-shows hegedűbetéttel, a dánok egy hippi utcazenésszel, Moldova pedig egy Colin Farrell/Edward Norton imitátorral, akinek örömzenéjét csak a háttértáncosokkal való enyelgés zavarta meg.

Hiába a színpadi show az, ami miatt talán nem fog soha megszabadulni a dalfesztivál a paródia besorolástól. A jelmezkölcsönzők bestsellereitől a szélgép uszálylengetéséig megkaptunk mindent idén, még egy műtősnek öltözött szintetizátorost is, aki egyetlenegyszer volt hiteles: Prince zenekarában 1982-ben. Azóta koppintás, gagyi, vásári: Eurovízió.