Magyarország a globális innovációs indexen 141-ből a 31. helyen áll, a kreatív szolgáltatások exportjában a világon ötödikek vagyunk és a kreatív szektorok (melyben a sajtótól a filmen át a designig sok minden beletartozik) GDP-hez hozzáadott értéke néhány év alatt 6,6 százalékról 8 százalékra nőtt. Mielőtt átadták az ez évi Magyar Formatervezési és Design Management díjakat, kerekasztal-beszélgetésre invitálták a sajtót. Az alaphangot egy Matolcsy György nemzetgazdasági minisztertől származó idézet adta meg, miszerint Magyarország jövője az alkotásban van, ám ennek össze kell fonódnia az üzleti gondolkodással.

Stiller Ákos

A beszélgetést Jegyes-Tóth Krisztina moderálta, és összesen nyolcan szólaltak meg, négy szakértő, és négy díjazott. Dr. Bendzsel Miklós, aki nem mellesleg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a Magyar Formatervezési Tanács elnöke, illetve az Európai Design Vezetőtestület tagja,  néhány számmal indított, hogy könnyebben el tudjuk helyezni a magyar designt nemzetközi viszonylatban.

Böszörményi Nagy Gergely, a Design Terminál stratégiai igazgatója az állami mecenatúra fontosságágát hangsúlyozta, mint mondta: nem helyénvaló csak abban bízni, hogy egy személy, egy csoport vagy egy cég majd önállóan ér el akár nemzetközi eredményeket. Szerinte szükség van arra, hogy az állam értelmes ösztönzőkkel támogassa a kreatív ipart, például amiatt is, mert Magyarországról van hova elmennie a kreatív tőkének, és akik joggal okolhatják a körülményeket, ha itthon nem tudnak sikeresek lenni.

Ő látja a törekvést a szemléletváltásra - például az Új Széchenyi Terv részeként -, de hangsúlyozta, hogy ciklusokon áthidaló munkára, forrásokra, mandátumra és intézményekre van szükség a sikerhez. A Design Terminállal a piaci igényeket és a tervezői kompetenciákat (start-up vállalkozásoktól a divatig) szeretnék összekötni, így a tehetségek kiáramlását is csökkenteni lehetne. Példaként a Gombold újra! rendezvényt említette, ehhez hasonló rendezvényekről álmodnak több területen is.

Stiller Ákos

Bendzsel Miklós megerősítette, hogy elengedett kézzel valóban nehéz törekvéseket finanszírozni és elérni bármilyen változást. Ő azt szeretné, ha a design nemcsak kampányszerűen és csak Budapesten jelenne meg (mint a Design Hét), hanem az életérzés, a hétköznapok része lenne, mindenkinek az életszakasza és anyagi helyzete szerint. Ezután a regionális összefogás fontosságáról beszélt, és hogy szükség lenne csereprogramokra, oktatási központokra, mert ha tetszik, ha nem, az ázsiai fejlődéshez képest nemcsak Európa, de az Egyesült Államok is le van maradva.

Dr. Bauer András a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Marketing Tanszékének vezetőjeként szólalt meg, illetve ő a Design Management Díj bírálóbizottságának elnöke is. Fontosnak tartja, hogy a leendő közgazdászok érezzék, mit lehet kezdeni a designnal, ezért is indítanak a Corvinuson már hét éve design management kurzusokat. Az ugyanis, hogy a designba érdemes-e befektetni, nehezen mérhető és kimutatható, viszont nem véletlen, hogy a New York-i tőzsdén is lehetőség van nem tárgyiasult formákba – szabadalmakba, formatervekbe, stb. – befektetni.

Túry Gergely

Gaszt Attila, a GIA Form Kft. ügyvezetője következett, aki mindkét kiosztott díj bírálóbizottságának tagjaként a pályázatokat az ipar képviselőjeként, a gyárthatóság és piacképesség alapján vizsgálta. Elmondta, hogy cége kis-közép vállalkozásként, állami támogatás nélkül is sikeres, 2009 óta saját termékeik is vannak és az arculattól kezdve mindent magyarokkal terveztetnek. A válság ellenére megtriplázódott az ügyfeleik száma, így hihetően hangzott a tanácsa, miszerint több vállalkozásnak kellene felismernie a design jelentette előnyt.

Majd néhány díjazott beszélt a pályázatáról, például Vető Péter a teljességgel megbízhatatlan postai csomagküldést és online rendeléseket egyszerűsítő Yeesbox rendszerről, vagy Jakab Áron, aki a Design Management Díjat kapta meg a Fruit of Care élén. Nonprofit vállalkozása kapocs a designerek és a fogyatékos, illetve hátrányos helyzetű emberek, az őket foglalkoztatók és a társadalmi felelősségvállalásban érdekelt cégek és a fogyasztók között.

A végén kérdések következtek, engem az érdekelt, mire elég ez a sok törekvés, és hogy tud fejlődni úgy a magyar design, ha közben a társadalom vizuális műveltsége elképesztően alacsony, a többség idegenkedik már a fogalomtól is. Böszörményi Nagy Gergely szerint a fiatalok körében ez magától is változik, mert az interneten sokkal több mindennel szembesülnek, de segíteni is lehet, ha az állam szélesebb nyilvánosság elé tárja ezeket a területeket (további kérdés persze, hogy attól, hogy látják, még értik-e).

Stiller Ákos

Vető Péter akut problémának nevezte a dolgot, ráadásul még a design iránt érdeklődők közül is sokakban tévedések élnek. Ő egyértelműen az oktatás részévé tenné a designt, van már több gyermekeknek való műhely és tábor is, de ez nem elég. Bendzsel Miklós hozzátette, ehhez egyelőre elég tanár sincs, de érdemes lenne fejleszteni. Este aztán a megnyitón nagyjából ugyanezek a gondolatok hangzottak el zanzásítva, kiegészítve Csizmadia Norbert idézethalmozó beszédével. De legalább hurráoptimista módon azzal zárta mondandóját: a magyar gazdaságnak nagyon jó adottságai vannak, csak kamatoztatni kell.