A nagy Duna-keringő: hol van az a régi plázs?
Néhány éve felerősödtek azok hangok, hogy ideje lenne a Dunát Budapesten is vonzó, gyalog is könnyen megközelíthető hellyé varázsolni. A szándék valósnak tűnik, a megvalósításában viszont egyelőre a civilek, főleg a Valyo csapata jeleskedik. Valami beindult a fővárosban is, de még mindig lenne mit ellesni néhány környező országtól. Ha viszont valaki a magyarországi Duna-szakasz rejtett kincseit fedezné fel, annak is van néhány tippünk. Nagy bel- és külföldi Duna-keringő.
„Korábban részese voltam egy nagy, nemzetközi csoportos utazásnak, amelyen Linztől egészen Mohácsig követtük a Duna-partot, és ha volt időnk, minden állomáson kerítettünk alkalmat arra, hogy megmártózzunk a folyóban. Amikor Budapesten jártunk, az egyik külföldi lány kérdezte tőlünk, hogy »na, akkor hol lesz a fürdés?« és mi csak hebegtünk-habogtunk neki. Ez is egy olyan mozzanat volt, ami arra ösztönzött, hogy valamit kéne kezdeni a pesti Duna-problémával” – mesél Tömör Miklós, a Valyo nevű civil kezdeményezés (nevük a város és folyó szavak összeolvadásából jött létre) alapítója motivációiról és a kezdetekről. Ma, 4 évvel a megalakulásuk után a Valyo a legfontosabb civil tényező a témában, ők azok, akik akcióikkal, programjaikkal valóban viszonyt folytatnak a Dunával. Nem szabad azonban elfeledkezni a Mindspace csapat Danube Flow / Hív a Duna! projektjéről sem, hiszen ők már nem csak a fővárosra koncentrálnak, hanem a vidéki városokat (pl.: Győr, Komárom, Esztergom) is igyekeznek bevonni a főleg szabadidős és családi programsorozatba.
De mi is a baj Budapesten a Dunával? A válasz összetett, de a legegyszerűbben talán úgy fogalmazható meg, ha azt mondjuk, a lakók elvesztették a közvetlen kapcsolatot a folyóval. A Duna csak jelképes és nem szerves része a város életének. 2003 és 2004-ből még emlékezhetünk a pár hetes Budapest Plázs rendezvényre, amikor a Margit-híd pesti hídfőjétől a Dráva utcáig felszórták homokkal az Újpesti rakpartot az augusztusi időszakban, és 220 forintért mérték a sört. A rendezvényt azonban 2005-ben a zajra, és a közlekedés akadályozására hivatkozva betiltotta a Fővárosi Önkormányzat. A következő emlékezetes kezdeményezés a dunai Uszálystrand volt, melyet 2009-ben a Városi Tájkép Csoport tervezett a folyóra, ám ez is rövid életű volt.
Lesz-e valódi korzó a Duna-partból a belvárosban?
A Duna-part nehézkes gyalogos, biciklis megközelíthetősége vissza-visszatérő pontja a várost érintő vitáknak, de előrelépés csak az utóbbi néhány évben érezhető a témában. A Fővárosi Önkormányzat még 2013-ban bízta meg a BKK-t azzal, dolgozzon ki egy hasznosítható stratégiát a Duna part fejlesztésére, a tanulmánytervet végül el is fogadta a közgyűlés, így a szándékkal úgy tűnik nincs probléma, kérdés mikor válnak valóra a jól hangzó tervek. Pedig a hasznosítási koncepció bevezetője elég egyértelműen fogalmaz: „a város mindeddig jórészt hátat fordított egyik legjelentősebb értékének: a kikötőket és partszakaszokat tényleges értékén alul, színvonaltalan módon hasznosította, a belvárosi rakpartokat átengedte a közúti forgalomnak, a vízparti szabadidős és sporttevékenységeket hagyta háttérbe szorulni”. Főleg ez utóbbi problémára reagál tevékenységével a Valyo. Bár ötleteikre nyitottak a fővárosi vezetésnél, Tömör szerint mindig egyszerűbb és gyorsabb, ha a civil és magánszféra lép az ügyben.
Időről-időre felmerül egy, a pesti rakparton létrehozandó közúti alagút ötlete, de a hasznosíthatósági terv szerint ez a megoldás túl sok hátránnyal (magas költségekkel és a belvárosi autós közlekedés erősítésével) járna. Tömör szerint sem az a megoldás, hogy eldugjuk az autósokat. Inkább a forgalom csökkentésére, lassítására kellene koncentrálni, és ezzel a BKK is egyetért, mivel a rövid távon végrehajtható 30 km/h-s sebességkorlátozás bevezetését és járdák építését javasolta a fővárosnak.
Azonban hiába csökkenne a forgalom, és lehetne lejutni könnyebben a partra, ha az emberek nem látnának okot egy hétvégi, part menti sétára. A Valyo csapata szerint lépésről-lépésre kell haladni, és olyan helyeket kell létrehozni, ahol az emberek szívesen töltenek időt. A Valyo-part a Lánchíd pesti hídfőjénél pontosan erre vállalkozik, immár második éve: először raklapbútoraikkal tették otthonosabbá a helyet, foci és pétanque meccseket rendeztek, majd elkezdtek bulikat, koncerteket, filmvetítéseket szervezni a partra. Van egy kis bár is, hiszen Tömör szerint első körben ezzel lehet a legkönnyebben lecsábítani az embereket. Persze nem ez a Valyo első próbálkozása: csináltak ők már Duna-tanösvényt és mobilszaunát is - csak hogy néhány példát említsünk. A part koncepciója láthatóan működik, már késő délután alig lehet ülőhelyet találni a raklapbútorokon, pedig a programok még el sem kezdődtek. Az augusztusi rendezvények egyébként a családosokat szólítják meg főleg, volt már itt dj-képzés gyerekeknek, Duna-kvíz, és lesz papírsárkány-készítő és tintatenger fújó workshop is az esti bulik előtt.
A Valyo azonban nem állna meg itt, a távlati célok között a bogotái Domingo Ciclovia mintájára szervezett alkalmi rakpartlezárások szerepelnek. A Ciclovia ürügyén Kolumbia fővárosában mintegy 120 kilométernyi utat zárnak le, így az autóutak és partszakasz amolyan minifesztivállá változik a hétvégére. A valyósok szerint az ilyen autómentes eseményeket kellene idővel egyre sűrűbben rendezni, így a kilátogatók fokozatosan elhinnék, hogy a part az övék is lehet.
A legjobb lángos és a legjobb szabadtéri mozi is a parton van
Nem csak a Valyo part az egyetlen hangulatos partközeli hely persze Budapesten. „Igaz egészen más közönséget szólítanak meg, de legalább lecsábítanak olyanokat is a partra, akik alapból nem jönnének le” – mesél a Valyo szomszédságában lévő Raqpartról Tömör, aki hozzáteszi, a két teljesen különböző stílust képviselő hely üzemeltetői abszolút békében élnek egymás mellett.
A Fellini Római Kultúrbisztró régóta a magyar mediterrán-lelkületűek menedéke nyáron, a Római-part amúgy is azon kevés budapesti helyek egyike, ahol a partszakasz még természetes állapotában maradt. A Fellini sem csak fellengző, üres elnevezés, mivel a hely alapítói maguk is filmes körökből érkeztek, így az itteni szabadtéri mozi kínálata rengeteg csemegét kínál a filmrajongóknak, és ha ez még nem nyújtana elég szellemi táplálékot, itt még könyvet is kölcsönözhetünk a gyöngyöző italok mellé.
Némileg frissebb történet a Dunaparty Megálló feltűnése, bár ez a hely leginkább a bringásoknak szól: a budai partszakaszon húzódó bicikliútról közelíthető meg a legegyszerűbben a két, piros double deckerről (emeletes buszról) könnyen felismerhető Megálló. Bár enyhén szólva nem Budapest legfrekventáltabb része a Csepel-szigettel szemező helyszín, a városban azt suttogják, hogy a kiváló lángos, a sörkínálat, és a barátságos árak miatt mindenképp érdemes ide kis túrát tervezni.
A Kopaszi-gát régóta a partközeli zöld területre vágyók paradicsoma, és ez az a hely, ahol a legtöbben fittyet hánynak a hivatalos fürdési tilalomra. Voltaképp a legnépszerűbb fővárosi dunamenti helyről van szó, az itteni vendéglátóhelyek szaporodása is erről tanúskodik. Hasonlóan nagyszabású, sőt még ennél is modernebb és környezettudatosabb városrésszé válhatna a Bálna épülete és Rákóczi-híd közötti terület, a Nehru-part is, ám hiába fogadta el a Valyo és a D1618 Műhely közös tervét a főváros, az átalakításra még várni kell.
Az első tervek szerint a 2014-es önkormányzati választások előtt adták volna át az új Nehru-partot, ahol helyet kapna például hazánk első biodiverz, azaz néhány év után önfenntartó kertje, amely a Bálna előtt, egy állóhajón kapna helyet. A parkosítás mellett BMX-pálya, szánkódomb, és nyugágyak gondoskodnának arról, hogy a leendő park több réteg igényeit is kiszolgálja. Arról azonban egyelőre nem tudni, mikorra tolódik ez a tényleg ígéretesnek tűnő felújítás.
A szomszéd kertje: vidéken
A bevezetőben már szó esett arról, hogy a Mindspace társulat a Danube Flow-val a vidéki Duna-menti városokra is kiterjesztette tevékenységét. Bár a Duna-part a fővároson kívül jóval könnyebben megközelíthető, a jó példával szolgáló kulturális-, sport- és egyéb szabadtéri programokat kínáló helyek azért itt sem hemzsegnek. Az amúgy is egyre népszerűbb komáromi Monostori Erőd kapcsolata a folyóval például 2013-ban vált igazán közvetlenné, ekkor készült el az erőd kikötői fogadótere, a Dunai bástya, amely kettős funkciót lát el: egyrészt megtekinthető itt egy Duna-témájú tematikus kiállítás, másrészt a felújított kikötő turista hajók fogadására is alkalmassá vált. 2012-ben indult el a Szigetköz és a Mosoni-Duna partszakaszainak rehabilitációja is, melynek a leglátványosabb eredménye Győr belvárosában található: itt a mederszűkítés mellett sétára és biciklizésre alkalmas padkát is kialakítottak, ezáltal a kisalföldi városban nem csak az Aranypart strandjára koncentrálódhatnak a kimozdulni vágyók .
A Duna-part legnépszerűbb része azonban egyértelműen a Dunakanyar, nem véletlenül: az itt uralkodó vadregényes táj, és a budapestinél olcsóbb strandbelépők általában azokat vonzzák ide, akik nyáron legalább pár napra kiszabadulnának a nagyvárosi őrületből, de nem biztos, hogy egy nagyobb utat megengedhetnének maguknak. Szinte össze se lehet számolni a térség part-menti helyeit: a Dunakanyar kapujában, Gödön például 5 km hosszú partszakasz áll a strandolók rendelkezésére, de Verőce, Dunabogdány vagy Nagymaros is egyre népszerűbb úti cél a vízpartra szomjazók körében. A Dunakanyar eldugottabb mini-paradicsoma a Kisoroszi szigetcsúcs partja, bár ez a szakasz már a bátrabb túrázók vagy sátrazók kedvence, erre a festői részre ugyanis, mivel természetvédelmi terület, csak gyalogosan lehet eljutni. A Duna-parti starndolás előtt azonban mindenképp ajánlatos a fürdőzés helyi szabályairól tájékozódni, hiszen szinte minden egyes helyszínen mások a part tulajdonságai, így az írott és íratlan normák is.
A szomszéd Dunája mindig zöldebb?
Sokszor hallani a "bezzeg, máshol" kezdetű mondatokat, amikor a külföldi Duna-menti országok folyóhoz fűződő viszonyára terelődik a szó, mondván, más városok jobban kihasználják a part lehetőségeit. Kiemelkedő példákból valóban nincs hiány, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy hozzánk sokszor csak az újabb felújításról, rehabilitációról szóló hírek jutnak el. Irigykedni lehet, de talán érdemesebb okulni néhány Duna-partján fekvő város koncepciójából.
Bécs például - némileg kényszerből, az árvízvédelem megerősítése miatt - korábban felismerte a partszakaszban rejlő lehetőségeket. Az ilyen árvízvédelmi okokból mesterségesen létrehozott Dunasziget például ma már a bécsiek egyik kedvenc rekreációs és szabadidős városrésze a 42 kilométernyi strandrésszel, akár extrémebb sportlehetőségekkel, vagy grillezésre kialakított helyekkel. A sziget kulturális központ is egyben, a kb. 90 ezer négyzetméteres rét a Dunasziget-fesztivál mellett rendszeresen ad helyet gigakoncerteknek is.
"Kultúra minden mérföldön" – így hirdeti magát Linz, egy másik osztrák Duna-menti város, és ez a szlogen egyáltalán nem tűnik túlzásnak. A város 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, és ezt a titulust Linz elég komolyan vette, ráadásul a város fontos történései szinte kivétel nélkül a parton történnek. Itt található Linz jelképe a ma koncertteremként funkcionáló, Brucknerhaus, de a partszakasz egész évben folk-, kreatív-, és zenei fesztiválok otthona, Európa egyik legfuturisztikusabb eseményének, az Ars Electronica fesztiválnak otthont adó épületről nem is beszélve. De ami még ennél is fontosabb, part belvárosi része biciklisek és gyalogosok számára is egész évben könnyen megközelíthető: itt aligha kell félni attól, hogy egy türelmetlenebb munkába igyekvő autós ránk dudál.
Szlovákiában a Telekom által szponzorált Magio strandok képviselik az igazán mediterrán hangulatot. A pozsonyi Magio (a kassai nem a Duna partján fekszik, arról most ezért nem ejtünk szót) homokos parttal, nyugágyakkal, strandröplabda pályákkal, szabadtéri mozival csábítja a helyieket és a szlovák fővárosba látogatókat, akik jönnek is szép számban, mivel 2012-ben közel 150 ezren hűsöltek itt. A Magio mindössze tizenöt perc sétára van a belvárostól.
S ha már a balvárostól nem messze fekvő, sétálásra és egyéb gasztronómia élményekre csábító helyszínek szóba kerültek, mindenképp meg kell említeni Belgrádot is, azt a várost amely Budapestnél ügyesebben használja ki a folyóit. A többes szám a Száva és a Duna találkozása miatt indokolt, és bár előbbi partja jobban kiépített, a Duna a belvárostól nem messze fekvő Zimonynál a leghangulatosabb. Itt a parton egymást érik az éttermek, jellegzetes halászcsárdák, és a domináns közlekedési eszköznek a bringa számít.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
