A kelta eredetű ünnep, melyen egyszerre hódoltak az ősi törzsek a Napisten és a Holtak Ura előtt, manapság  legismertebb jelképe a faragott töklámpás, avagy a Jack-lámpa. A fáma szerint ez a bizonyos Jack valamikor réges-rég egy (kelta) részeges, ám furmányos kovács volt, aki tartott tőle, hogy előbb-utóbb elviszi az ördög. Amikor a patás jött is érte, Jack felzavarta egy fára, aminek a törzsébe még egy keresztet vésett. Az ilyesmitől köztudomásuan írtóznak az ördögök. A hosszú farkú patás csak úgy szabadulhatott vissza kedvenc poklába, hogy megírte, nem viszi magával az iszákos kovácsot. Akit annyira nem tudott tartósítani az alkohol, hogy öröklétre ne szenderüljön. Akkor persze a mennyekbe hiába ácsingózott, a pokolba meg az ördög nem engedte be, csak dobott neki egy izzófadarabot, hogy azért ne tök sötétben kóboroljon. Jack egy fekete retekből  (örök)mécsest faragott, és így ingázik azóta is ég s föld között.

food&wine

 A kelta retket az angolszászok idővel tökre cserélték. S jól fejlett business-t is kanyarintottak az ünnep köré. Ilyenkor legalább egy töklámpást illik faragni, és képeslapot küldözgetni az arra érdemeseknek, hogy ellássuk őket például ilyen praktikus  tanáccsal: " Ha ezen a napon fekete macskát látsz, tedd ki a töklámpást, tökmagokból kört szórjál, és légy résen."

Ha egyebekre is kiváncsiak vagyunk,válogassunk a Food&Wine frappáns magyarázatokkal fűszerezett képeslap gyűjteményéből.

Ünnepi "kiadásunk" pedig folyt.köv.