Bálizs Bence nevétől hangos a világbajnokság. A Volán 21 éves kapusa „ideális esetben” talán az utazó keretbe se került volna be, hiszen ha Szuper Levente és Hetényi Zoltán ráér, ők utaztak volna.

De nincsenek itt, Bálizs pedig az első két meccsen 97 százalék fölötti mutatókat produkált. A japánok és az ukránok is többet lőttek kapura nálunk, mégis mi nyertünk, amiben a kiemelkedően magabiztos védekezés mellett főszerepe volt a kapusnak.

MTI / APA / Helmut Fohringer

„Nagyon jól éreztem magam” – ezzel a tőmondattal foglalja össze kérdésünkre a szurkolók új (?) kedvence az első két meccs „szakmai” tapasztalatait. Kissé álmos a hangja, a mai pihenőnapot alighanem szó szerint érti, amíg teheti.

„Azt nem mondom, hogy erre számítottam, mert egy világbajnokság mégis más, mint bármilyen sorozat, de az EBEL-meccsek azért jó kiindulási alapot jelentettek” – igazítja fehérvári tapasztalataihoz a ljubljanaiakat a kapus, pedig a Volánban sem ő az első számú portás.

„Úgy álltam hozzá mindenhez, mint az EBEL-ben: a legfontosabb, hogy higgadt tudjak maradni, akkor nem lehet baj. Az első pár lövés megvolt, innentől nem volt gond” – elemzi az eddigieket. Japán ellen a legelső védése (lepkés kesztyűvel, reflexből) jelezte, a magabiztosság megvan. Aztán jöhetnek a bravúrok.

„Az ellenfelek? Csak azt éreztem rajtuk, bosszúságot okozok nekik. Meg azt, hogy a csapat a kezében tartja a meccset és ennek sem örülnek. Ma pihenőnap, holnap meg nekiesünk a házigazdának.”

MTI / APA / Helmut Fohringer

Szlovénia ellen minden eddiginél több munkára számíthat Bálizs, aki a nemzetközi liga bajnoki meccseiről már ismerheti a csatáraikat. „Nem hiszem, hogy az bármit is számít majd. Nem lesz könnyű meccs, egyelőre csak erre figyelünk, a többivel ráérünk még foglalkozni.”

A „többi” – az esetleges feljutás. Két győzelemmel már lehet számolgatni, hiszen ebben a lebonyolításban két feljutó van. De talán még jobb, ha egyelőre csak annak örülünk: a magyar válogatott a megerősített divízió 1-ben is biztosította a helyét.

„Extrém esetben eshetünk már csak ki, épp most számolgatom” – mondja a hvg.hu-nak Spiller István, az MTI és a Sport Tv helyszínen dolgozó szakértője. „Az általunk legyőzött csapatoknak pontot kellene rabolniuk a két nagytól, plusz nekünk is ki kell kapni az osztrákok és szlovénok mellett a britektől is.”

Talán nem fenyeget ez a veszély – sőt, inkább a másik véglet esélyeit latolgatja mindenki. Spiller szerint is van értelme most már az első két helyről álmodozni, de a tapasztalatok azt mutatják, kizárólag magunkban bízhatunk, nem az ellenfelek egyéb meccseiben.

„Két éve a szlovénok, tavaly az olaszok is kevéssé voltak meggyőzőek a többi meccsen, aztán az úgymond döntő találkozón mindkettő megvert bennünket. Ez egy futóverseny, ahol hiába vagy jobb minden résztávnál, ha a végén lehajráznak” – magyarázza Spiller.

MTI / APA / Helmut Fohringer

A házigazda mindkét meccsét küszködve, a hajrában nyerte meg. Ám ez, mint Kevin Primeau, a mieink szövetségi kapitánya figyelmeztet, azt is jelenti, hogy az éles meccseken képesek harcolni és nyerni. Márpedig szerdán igazán éles szlovén-magyar következik.

„Kisarkítva mondhatom azt is, a szlovénokkal a feljutásért fogunk játszani – mondja Spiller – az eddigi tapasztalatok alapján azt mondom: így játszva van esélyünk. Az osztrákoknál nem nagyon tudunk jobbak lenni, Szlovéniánál igen. Nagyon előreszaladok: még arra is figyelnünk kéne, hogy a gólkülönbségünk pozitív legyen a két favorit elleni mini tabellán, hogy ne tudjanak kipörgetni minket az utolsó meccsen egymás ellen.”

Ez már masszívan az „elméleti hoki”, amit épp a magyar játékosok kedvelnek a legkevésbé (Ladányi Balázs azt nyilatkozta, legszívesebben az összes tévét és internetet eltüntetné a szállodából, hogy ne találkozhassanak a hazulról jövő elvárásokkal).

Az viszont nem kombinálás, hanem az eddig látottakból levont következtetés, hogy tartanunk senkitől sem kell. „Nagyon szépen halad a csapat, hogy stílszerű legyek az évfordulón: ez itt nem a Titanic, nem látom azt a jéghegyet, ami elsüllyesztheti őket” – vonja meg az optimista mérleget Spiller István.

A neheze még hátravan a csapat számára. Ljubljanába a hét végére magyar inváziót illenék jósolnunk, ez azt jelentené, hogy mondjuk a britek ellen már az A-csoport reményében lépünk jégre szombaton. Nem tudjuk, így lesz-e, de a válogatott új kulcsemberekkel is igazolta eddig, hogy hozni tudja az elmúlt évtizedben megszokott hokis-minimumot: profi hozzáállás, csupaszív játék – és stabil hely közvetlenül a világ élmezőnye mögött.