Az iTunes az Apple trójai falova, az iPodot használó windowsosok is kénytelenek felrakni a gépre, ha az iPodjukat használni szeretnék. Az iTunes jóval többet nyújt, mint a más lejátszókhoz mellékelt egyszerű filemanagerek. Egyvalami vitathatatlan: itt a fájlmenedzser funkció a piac egyik legsokoldalúbb zenelejátszójába épült be. Rengeteg időt eltölthetünk a számaink értékelésével, az új coverflow nézet szemet gyönyörködtető, a kezelőfelület a legjobb mac-es hagyományokat idézi: egyszerű, szép és hasznos.

Vannak azonban dolgok, amelyektől az egyszeri Windows-, netán Linux-használónak feláll a hátán a szőr. Az első az, hogy a programocska iszonyú memória- és erőforrászabáló. Lehet, hogy az Apple szerint a zenét csak akkor lehet igazán élvezni, ha csak arra koncentrálunk, és ezért nem akarják, hogy böngészni is lehessen normálisan zenehallgatás mellett, de erről inkább mi szeretnénk dönteni. Erre a problémára sajnos nincs megoldás, jobb, ha beletörődünk.
A második bosszantó tényező, hogy nincs magyar iTunes Store, így nem vehetünk magunknak zenét legálisan, és ami még ennél is szörnyűbb, az iTunes nem tölt lemezborítókat.
Feltehetően sokan emlékeznek, arra az élményre, amikor hazasétáltak gyönyörű iPodjukkal, csatlakoztatták a géphez, elindították az iTunest (mert előrelátóan előző nap már letöltötték), és utána csak bambán bámultak a képernyőre, hogy mi az, hogy sync iPod, és miért nem lehet egyszerűen a meghajtóra áthúzni a zenéket. Ilyenkor az ember importálja az iTunes Librarybe a zenéit, ami eltart ugyan egy darabig, de ha a számaink rendesen tagelve lettek, azaz az adatlapjukon ki van töltve legalább az előadó, az album és a számcím, illetve -sorrend, akkor már hawaii van, minden megy, mint a karikacsapás.
De ha a szegény felhasználónak ne adj isten nincsenek tagelve a számai, és véletlenül több zenéje van annál, minthogy fél óra alatt begépelhesse a számok címét, akkor nem marad más, mint a szitkozódás, és sokórányi tag szerkesztés.
Embere és a gyűjteményének mérete válogatja, hogy a dolog kivitelezhető-e. Ha a felhasználó a második tageléssel töltött éjszaka után felteszi magának azt, az egyébként jogos kérdést, hogy „de ezt most miért is csinálom?", akkor valószínűleg nem elég fanatikus, és itt az ideje alternatív megoldások után nézni.

1. No library, no cry
Megtehetjük, hogy szakítunk az egész Library-gondolattal, és megpróbálunk nélküle élni. Viszlát song rating, play count és a tageléssel közösen eltöltött esték! Az iTunes-on van ugyanis egy kiskapu, amit úgy hívnak, hogy drag and drop. Ha a Sajátgépből egyszerűen áthúzzuk a mappáinkat az iPodunkkal szinkronizált playlist sora felé, akkor a számok megjelennek a listában, és az iPodra is felkerülnek. Ennyivel el lehet intézni az egész huzavonát. Cserébe, ha a számainknak rossz a tagelése vagy egyáltalán nincs is ilyen, lehet, hogy nem tudunk albumok és előadók alapján rájuk keresni, de ha elindítjuk a szinkronizált playlistet a lejátszónkról, ott garantáltan megtaláljuk majd a zenéinket. Amikor az iTunes listához hozzáadtuk a zenét, akkor az automatikusan a Librarybe is importáljuk, így a műveletsor sokszori megismétlésével előbb-utóbb az összes zenénk bekerül az adatbázisba. Persze a rossz tagekkel, úgyhogy a Library-n belül aligha fogunk rájuk találni, ami így egy gyakorlatilag használhatatlan adatbázist eredményez, de ha tényleg csak zenét akarunk hallgatni, akkor ez nem számít.

Ha nem akarunk Libraryt építeni, segít a drag and drop

2. No iTunes, no cry
Nem kötelező iTunes-t használni, de némi bátorság azért kell hozzá, hogy letérjünk a kitaposott ösvényről . Akár le is cserélhetjük a lejátszónk firmware-jét, és ezzel egészen új funkciókat adhatunk neki, de ezek installálásához komolyabb felhasználói ismeretek kellenek, és búcsút inthetünk a letisztult Apple kezelőfelületnek. A leghíresebb alternatív firmware a Rockbox, rengeteg lejátszható formátumot, sőt játékokat is támogat, és ingyenes is.
Az arany középutat a kérdéskörben a yamipod jelenti. Ez egy installálás nélkül futtatható, 5 megás progi, Linuxra, Windowsra és OS X-re. Legegyszerűbb, ha felpakoljuk az iPodunkra, hogy mindig kéznél legyen, onnan futtathatjuk is. A yamipoddal minden gond nélkül húzhatunk zenéket a lejátszónkra, tageket szerkeszthetünk (ha már nagyon hiányzott volna :-), playlisteket készíthetünk, sőt le is játszhatjuk az iPod-on, ha gépközelben vagyunk és nem akarjuk meríteni a Podot, de csak a lejátszóról érhető el a zene, amit hallgatni akarunk. (Ha inkább az iPod hardverén keresztül akarjuk hallgatni a zenéinket, és nem akarjuk meríteni az akksit, akkor iTunes-ból release-eljük a lejátszót, vagy tiltsuk le az Intézőből az iPod meghajtóját, és máris működik a lejátszó menüje, miközben az akku is töltődik.)

Igen, ezt most átmásolom a barátom gépére – segít a yamipod

A yamipod egyetlen hibája, hogy nincs letöltő oldala, ezért torrentről kell leszedni, de nagyon gyorsan lejön, és a letöltés teljesen legális.
Van viszont más megoldás is. A legújabb Winamp segítségével is nélkülözhetjük az iTunes használatát, sőt, a régiekkel is, bár ezekkel egy kicsit trükközni kell.

A felkiáltójelek kellemetlen esete
Az iTunes akkor boldog igazán, hogyha sikerült az összes zenénket a saját kis folderébe beimportálnia, lehetőleg aac formátumban, és a kedves felhasználó nem másolgatja a zenéit jobbra-balra. Sajnos mégis előfordul, hogy a zenéink nem férnek már el egy meghajtón vagy partíción, és akkor néhány könyvtárat át kell helyeznünk. Ezt az iTunes nem veszi igazán jó néven, és egy felkiáltójellel ad hangot az elégedetlenségének. Ha csak egy-két könyvtárat helyeztünk át, megadhatjuk az új helyet, de egy nagyobb szabású hadművelet után ez megint csak járhatatlan út. Hiába importáljuk a könyvtárakat az új helyről, az iTunes a biztonság kedvéért megőrzi az invalid bejegyzéseket is, ami egy idő után nagyon idegesítő lehet.
Erre is van megoldás, ha nem is a legegyszerűbb. Vannak programok, amelyek felkínálják a halott linkek kitörlésének opcióját, de ezekkel nem jártunk sikerrel, az iTunes-on belül rejlik a megoldás. Kicsit bonyolult a dolog, de tökéletesen működik, és elég egyszer végrehajtani.
 
 1. Készítsünk egy smart playlistet, amit mondjuk Összes Zenének keresztelünk. Szabálynak állítsuk be ezt: az előadó nem 12345678, vagy bármilyen nevet, ami biztosan nincs a librarynkben, és nem is lesz.  
 2. Készítsünk egy egyszerű listát Minden Működő Zene névvel!
 3. Újabb smart playlist, Hiányzó Zene címmel, amire a következő két szabály érvényes:
     Playlist - is - Összes Zene
     Playlist - is not - Minden Működő Zene
 4. Az Összes Zene összes fájlját húzzuk át a Minden Működő Zenébe. A döglött fájlok nem másolódnak!
 5. A Hiányzó Zenében lesz az összes halott fájl, már csak egyetlen lépés kitörölni őket. Mivel a smart playlistből nem lehet törölni, exportáljuk a listát egy egyszerű playlistbe, és onnan már mehetnek is a kukába.
Ha megint sok használhatatlan fájl gyűlne be az iTunes-ba, elég kitörölni minden fájlt a Minden Működő Zenéből, és megismételni az utolsó két lépést.

Kettős látás
Ha valamit kétszer importálunk az iTunes-ba, vagy netán volt egy playlist a beemelt könyvtárunkban, akkor a fájlok kétszer fognak megjelenni az iTunes-ban. Erre a problémára is van megoldás a programon belül, de ez is csak kisebb mennyiségekkel működik. A View/Duplicates gomb megmutatja azokat a számokat, amelyek kétszer tűnnek fel a Libraryben, de a törlést saját kézzel kell megoldanunk. 
Érthetetlen, hogy az Apple miért nem kínál valamilyen hatásosabb megoldást erre a gyakori problémára.