Az ázsiai országokban, elsősorban Kínában egyre nagyobb az igény a divatossá vált cápauszonylevesre. A halászok ezért szinte kizárólag az uszonyukért halásznak a cápákra, az állat tetemét gyakran egyszerűen visszadobják a vízbe. A tanulmány szerzői szerint leginkább az indonéz és a spanyol vadászok felelősek a cápák számának rohamos csökkenéséért.

A legnagyobb veszélyben a röviduszonyú makó, a farkascápa és a selyemcápa van. A kutatók figyelmeztettek arra is, hogy idén hét nyílttengeri cápafaj kerül fel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2008-as vörös listájára, ezzel 21-re emelkedik a veszélyeztetett cápafajok száma.

A cápák azért is különösen sebezhetőek, mert csak több év után képesek a szaporodásra, és egyébként is kevés utódot hoznak világra. A cápafajok kihalása más fajokat is veszélybe sodorhat, és felboríthatja az óceánok természetes egyensúlyát

A tanulmány, amelyet az ENSZ Bonnban zajló biodiverzitás konferenciáján hoztak nyilvánosságra, azt javasolja a kormányoknak, hogy állítsanak fel kvótákat a cápavadászat terén, és vessenek véget a kizárólag a cápauszony miatti halászatnak.