Eltérően a nagy hőmérsékletű katalizátorokon (például a platinumon) alapuló hagyományos üzemanyagcelláktól, a mikrobiális üzemanyagcellák az alacsonyabb hőmérsékleten működő katalizátorokat, az enzimeket használják ki, ettől eltekintve a működési elv megegyezik, elektronokat szakítanak le az üzemanyagnak tekintett anyagokról és azok segítségével generálnak áramot.

A kutatók szerint a legegyszerűbb az, ha az elektronokat akkor gyűjtjük össze, amikor a sejtek elkezdik lebontani táplálékukat, ehhez pedig egy úgynevezett elektronmediátor anyagot kell használnunk, ami képes behatolni sejtekbe, összegyűjteni ott a szükséges elektronokat, majd ugyanakkor képes távozni is a sejtek belsejéből. A British Columbia Egyetem kutatói mindehhez metilkéket használtak. Az új üzemanyagcella fő részét a Saccharomyces cerevisiae nevű közönséges élesztőfajta adja - a háziasszonyok is ezt használják a sütéshez, igaz, nagyobb mennyiségben.

Míg elméletileg a technológia tökéletes arra, hogy az emberi szervezetbe helyezett implantátumokat táplálja, a génsebészet révén pedig az élesztősejtekből nagyobb mértékű energiafejlesztést is ki lehet hozni, még számos kihívás áll a kutatók előtt, többek között az is, hogy miként tartják egészségesen a szervezetben az élesztősejteket és hogyan távolíthatjuk el az élesztősejtek működésének melléktermékeit.