A The Pirate Bay négy üzemeltetőjét, Gottfrid Svartholm Wargot, Peter Sundét, Frederik Neijt és Carl Lundstromot egyévi börtönre és összesen 30 millió svéd korona (közel 800 millió forint) összegű kártérítés megfizetésére kötelezte a bíróság több lemez- és filmkiadó óriáscég, köztük a Warner Brothers, a Sony Music Entertainment, az EMI és a Columbia Pictures javára.

Bár az oldalról magukat a fájlokat nem lehetett letölteni, a megadott linkek segítségével a felhasználók - becslések szerint 22 millió internetező - filmek, zenék és számítógépes játékok kalózmásolatait tölthetik le ingyen a világhálóról. Aztán a kódolt fájlokat, a torrenteket a megfelelő szoftver segítségével csereberélhetik egymás között.

A Daily Telegraph elemzése szerint az ítélet rengeteg kérdést felvet a jövőre nézve. Vajon az olyan keresőmotorokat is felelősségre lehet majd vonni, mint a Google, pusztán azért, mert olyan linkeket is kidob, amelyek illegális letöltéseket felkínáló honlapokra mutatnak?

Igazából a The Pirate Bay esete nem más, mint a legutóbbi azoknak a honlapoknak vagy alkalmazásoknak a sorában, amelyek megbüntetésével példát akartak statuálni. Majdnem egy évtizeddel ezelőtt a Napster elleni perrel indult el a hasonló ügyek sorozata, és már akkor is hiába gondolták az ítélethozók, hogy a per kimenetele megváltoztathatja a helyzetet. A felhasználók persze másként vélekedtek, és rögvest új megoldásokat kerestek arra, hogyan csereberélhetnék a zenéket, filmeket és a szoftveres úton feltört játékokat.

Mivel azt most már a legcsökönyösebb törvényhozók, illetve zene-, film- és szoftveripari mogulok is látják, hogy a hasonló pereknek végső soron semmilyen, a felhasználókat gátló eredménye sincs, felmerül a kérdés, hogy akkor mi értelme van az állandósult bírósági eljárásoknak. Mark Mulligan, a Forrester Research nevű, technológiákat kutató intézet elemzője szerint azért erőltetik ennyire a pereket a nagy cégek, hogy legalább néha tegyenek is valamit az ügy érdekében, még akkor is, ha azok valójában csak "kirakatperek".

"Ez épp olyan, mint amikor arról olvasunk az újságban, hogy ennyi és ennyi drogot talált a rendőrség, holott az egész drogkereskedelem problémakörének csak a felszínét kapargatják" - írta Mulligan a blogjában.

Érthető módon a zeneipar nem szeretne elesni a hatalmas haszontól, ugyanakkor Mulligan szerint az ágazatnak be kell látnia, hogy a bírósági eljárások nem vezetnek sehova. Éppen ezért próbálkoznak azzal, hogy a kalózokat a saját térfelükön verik meg: az ingyenesség ellen csak a másfajta ingyenességgel harcolhatnak. Az olyan zenei oldalakon, mint a last.fm vagy a Spotify például a zenerajongók több millió számot hallgathatnak nemcsak teljesen ingyen, hanem jobb minőségben is, sőt garantáltan vírusmentesen is. Ráadásul az "ingyenesség" gyakran jövedelmező is lehet. Paulo Coehlo világhírű író például arra jött rá, hogy ha ingyen osztja meg az Alkimista című regényének különböző nyelvű verzióit a neten, akkor azzal a papír formátumban kiadott változatot is jobban el tudja adni. Trent Reznor pedig (aki közismerten gyűlöli a lemezkiadókat) legújabb lemezeit ingyen letölthetővé tette saját honlapján, amivel a rendkívül tehetséges zenész nemcsak óriási népszerűségre tesz szert, hanem még azt is elérheti, hogy a rajongók a pénzért megrendelhető a "prémium" termékeket (például magas felbontású filmeken keresztül megtekinthető koncertfelvételeket, amelyeket DVD-n forgalmaznak) tömegesen vásárolják.

A legironikusabb egyébként az, hogy a The Pirate Bay elleni per eredménye már a hivatalos ítélethozatal előtt kiderült. Ugyanis már az előtt "kiszivárgott" az interneten keresztül, hogy nyilvánosan kihirdették volna - hasonlóan azokhoz a filmekhez, amelyeket még be sem mutattak a mozikban, de már nézhetők.