szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Olyan anyagon dolgozik több amerikai egyetem, ami a legjobban a Terminator sorozatban látott folyékony robotokra hasonlít. A terv az, hogy olyan univerzális "nyersanyagot" hozzunk létre, amiből bármit csinálhatunk - pohártól esőkabáton keresztül fegyverig vagy robotig, ami képes átfolyni a kulcslyukon, ha arra van szükség, írja a Signal Magazine.

A Programmable Matter (programozható anyag) projekt mögött a Pentagon védelmi fejlesztéseiért felelős DARPA áll, szoros együttműködésben a Harvard, a Cornell és az MIT kutatócsoportjaival. Az eredeti elképzelés szerint a katonáknak olyan felszerelés kell, ami a lehető legjobban alkalmazkodik a gyorsan változó harctéri környezethez. A gyakorlatban mindez úgy nézhet ki, mint egy sci-fi film: a katonák egy dobozt hordoznak maguknál, amivel tudatják, hogy mit akarnak, a dobozban rejlő anyag pedig összeáll a kívánt tárggyá: lehet belőle fegyver, töltény, kalapács, harapófogó vagy bármi más.



Mindezzel gyakorlatilag elmosódik az anyagok és a számítógépek közti különbség. A parancsra összeálló, majd elemeikre széteső tárgyak ugyanis csak akkor funkcionálhatnak, ha szerves egységben működik anyag és információ, emiatt is öltött formát a programozható anyagokkal végzett munka során egy új tudományág, az anyagszerkezetet, információelméletet és mérnöki tudást ötvöző infokémia, állította Mitchell R. Zakin, a projekt főnöke.

Az infokémia alapja az úgynevezett mezoanyag - ez az a részecske, ami sokadmagával képes különböző formákba rendeződni. A mezorészecskék mérete 100 mikrontól akár egy centiméterig is terjedhet, önmagukban pedig "buták", nincsen saját intelligenciájuk, parancsot kell nekik adni a rendeződéshez. A kutatók a projekt jelenlegi, második fázisában többek között azon dolgoznak, hogy kidolgozzák a részecskék összerendeződésének elveit. Egy kutatócsoport DNS-alapú megközelítést javasol: olyan programozási nyelven dolgoznak, amellyel hosszú, szintetizált DNS-láncok közti kötődéseket tudnak manipulálni. Egy másik elképzelés szerint enzimreakciókkal is meg lehet oldani az összerendeződést, aminek révén űrben vagy víz alatt is létre lehetne hozni nagy és komplex struktúrákat. Kérdéses lehet az is, hogy a különböző részecskék hogyan tapadnak egymáshoz. Erre molekuláris ragasztóanyagként a részecskék felületén lévő DNS-láncokat használnák. A Signal híradása szerint 2010 tavaszán már elkészülhetnek az első, még egyszerű prototípusok is.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!