John Walks, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatást végző antropológusa és társai az International HapMap Consortium genetikai adatbázisát használták fel kutatásaikhoz: 269 ember több mint 3 millió DNS-változatát vizsgálták meg, egyező DNS-láncokat keresve. Kutatásaik azon a feltételezésen alapultak, hogy egyes gének széles körben terjedtek el az evolúció során, az új gének megjelenése pedig gyakorlatilag még most is tart - vizsgálataik során pedig 1800 olyan előnyös gént sikerült azonosítaniuk, amik már viszonylag korán kialakulhattak bennünk.

A kutatók arra döbbentek rá, hogy minél gyorsabban nőtt a populáció, annál gyorsabban fejlődtek ki az emberi gének. Ez azért van, állítja Hawks, mert több ember között nagyobb esélye volt a jóindulatú mutációk megjelenésének. A kutatók által azonosított legtöbb genetikai változás csak egy-egy geográfiai csoportban volt megtalálható. Érdekes azonban, hogy a mai értelemben vett rasszok 20 ezer éve még nem is léteztek, körülbelül ekkor jelentek meg ugyanis a bőrpigmentációért felelős gének. "Ahogyan az emberi népesség egyre újabb területeket népesített be, az adott környezetben rájuk nehezedő terhelések is különböztek, így egyértelműen az látszik, hogy a világ különböző pontjain a különféle gének természetes szelekción mentek keresztül", állítja Noah Rosenberg, a Michigani Egyetem genetikusa.

Egészen mostanáig az antropológusok úgy gondolták, a mezőgazdaság megjelenése után csökkent az emberi népességre ható evolúciós nyomás, az elmúlt években viszont kiderült: ennek az ellenkezője volt igaz. Az étrendben történő változások, illetve a különböző betegségek egyaránt hozzájárultak a természetes szelekcióhoz, így érthető, hogy bizonyos gének nagy sebességgel terjedtek el az emberek között. A leggyorsabban fejlődő gének az agy fejlődésével kapcsolatosak, a kutatók azonban még mindig nem jöttek rá, hogy az agy rohamos fejlődése evolúciós szempontból miért annyira kívánatos. Érdekes az is, állítja Hawks, hogy tízezer évvel ezelőtt még senkinek sem volt kék szeme, de ugyanakkor - teszi hozzá - az sem érthető számára, hogy a kék szemű egyedek miért számítanak kívánatosabb biológiai partnernek a nem kék szeműekhez képest, Hawks ugyanis a Los Angeles Timesnek azt nyilatkozta, adatai szerint a kék szem 5 százalékkal kívánatosabbnak bizonyul.