A Karolinska Intézet indoklása szerint a három kutató alapvető biológiai problémára talált megoldást: felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez. 

"A telomer azt jelenti, hogy a kromoszóma vége.  Amikor osztódik a sejt, akkor egy pici darab mindig leválik a kromoszómák DNS-láncának a végéből. Olyan ez a folyamat, mint valamiféle +szalámi-effektus+, mindig leszeletelődik valami" - mutatott rá Falus András. Az öregedés molekuláris biológiai alapjait magyarázva az akadémikus elmondta, hogy amíg a géneket nem tartalmazó szakasza rövidül, a DNS nem károsodik. Azonban előbb vagy utóbb ez a "szeletelés" eléri a géneket, a hiány érzékelhetővé válik, a keletkező sejtek működésének és életképességének csökkenését, örgedését vonva maga után.

Falus András ismertetése szerint a telomeráz nevű enzim a sejtosztódást követően újból, meg újból "visszaszintetizálja", visszapótolja a telomer leváló, csonkolódott szakaszát. "Ezzel biztosítja a telomeráz az egyensúlyt, meggátolja az öregedést, azt, hogy ne fogyjon el az élet fonala" - mutatott rá az akadémikus. Hozzátette: a gond az, hogy a rákos sejtekben ez az enzim túlságosan aktív, megakadályozva a kóros sejtek elpusztulását. E mechanizmusnak köszönhetően válnak a rákos sejtek "halhatatlanná".

"A kromoszomális genetikai egyensúlyért felelősek a telomerek és a telomeráz: egyrészt csonkolódik a DNS-lánc, másrészt visszaszintetizálódik, kiegészül a lerövidült szakasz" - összegezte Falus András. Mint az akadémikus kifejtette, Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak munkásságának egyrészt a rákkutatás szempontjából van jelentősége.

"A telomeráz megakadályozhatja, hogy a rákos sejtek örökké éljenek" - hangsúlyozta Falus András. Másrészt munkásságuk fontos az öregedés folyamatával kapcsolatos kutatások szempontjából is, hiszen amennyiben le lehet lassítani a telomerek rövidülését, ezáltal növelhető a szervezet élettartama is.

Az ausztrál születésű Blackburn a Kaliforniai Egyetem professzora, a brit származású Greider a Johns Hopkins Egyetemen kutat, a szintén brit születésű Szostak pedig a Harvard Egyetem kutatója. A legmagasabb orvostudományi elismerés 10 millió svéd koronával (1 millió euró) jár együtt.