Balul sült el a Hold bombázása, a NASA „lyukra futott”

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

Az LCROSS műhold két szondája múlt hét pénteken becsapódott a Holdba. A kameráknak azonban nagy nehézséget okozott a felverődő por rögzítése. Így egyelőre nincsenek kézzelfogható adatok arra nézve, hogy van-e víz a Holdon, s ha igen, mennyi.

A National Geographic értesülései szerint az LCROSS (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite) műholdról pénteken, magyar idő szerint 13.31-kor levált a 2,2 tonnás becsapódó egység, amely a Hold Cabeus A jelű kráterébe csapódott a déli pólus közelében. Nem sokkal ezután maga a szatelit is kamikáze akciót hajtott végre, s maga is a kráterbe zuhant.

A NASA szakértői érzékelték ugyan a becsapódást, azonban, az előzetesen beharangozott óriási porfelhő helyett – amelyet az űrügynökség állítása szerint akár amatőr csillagásztávcsövekkel is lehetett volna látni – csupán egy apró fehér foltot sikerült rögzítenie az LCROSS projektcsapatának.

„Nehéz megmondani, hogy mit is láttunk pontosan” – nyilatkozta a NASA TV-nek Michael Bicay, a NASA kaliforniai Ames Kutatóközpontjának tudományos igazgatója. Ugyanis amikor a rakéta a kráterbe csapódott, a kamerák nem mutattak jelentősebb változást a kráter szerkezetében.

Grafika az LCROSS-ról - így indult útnak a becsapódó egység
© AP

A képek közelebbi elemzése során csupán egy apró fehér foltot fedeztek fel, amelyről a tudósok azt gyanítják, hogy az első becsapódás során felverődő porfelhőt ábrázolja. A NASA közlése szerint további vizsgálatokra lesz szükség, hogy megállapíthassák: tartalmaz-e vízre utaló részecskéket.

„Nem mennék bele a részletekbe, hogy van-e víz a területen, vagy sem, a lényeg, hogy megszereztük az adatokat, amelyekre szükségünk volt, most már csak fel kell ezeket dolgozni” – magyarázta Anthony Colaprete, az LCROSS-csapat egyik vezetője.

Peter Schultz, az LCROSS-projekten dolgozó geológus szerint a várt látványos becsapódás azért maradt el, mert bár a becsapódás több száz méteres magasságig felverte a port, az LCROSS felvételein ez egyetlen pixelnyi területen látható csupán.

A kutatók szerint akár több nap is eltelhet, mire teljes mértékben feldolgozzák az LCROSS adatait. Arra is van esély, hogy kiderüljön: a Holdon szinte egyáltalán nincs felhasználható víz, illetve lehet, hogy van, de csak bizonyos területeken, foltokban található meg a folyadék.