Az Allan Hills nevű antarktiszi helyszínen begyűjtött, ALH84001 kódnevű meteoritot a Johnson Űrközpontban őrzik, a texasi Houstonban. A tudósok szerint 4,5 vagy 4 milliárd éves lehet, és feltételezik, hogy a Marsról származik.

A rajta lévő mikrobák nyomait most megpróbálják újraértékelni a tudósok. Egy korábbi, 1996-os tanulmány szerint a kőzeten lévő vasszulfid és vasoxid szemcsék biológiai eredetűek is lehetnek - nanométeres kiterjedésű szemcsékről van egyébként szó. (A vasoxid egyébként a Földön is elég sok helyen megtalálható: a rozsdapéldául a vas oxidációjakor keletkezik.) Egyesek szerint az apró, féregszerű alakzatok pedig - amelyek szintén a sziklán láthatók - a marsi mikrobák megkövesedett maradványai. Az élet lehetősége a Marson még az akkori amerikai elnököt is megszólalásra késztette, de 1996-ban Bill Clinton sem tudta egyértelműen megmondani, hogy honnan származnak a vasszemcsék.

Honnan kerültek rá a szerves anyagok?

A kutatási eredményeket azóta is nagyon sokan vitatták, és hamarosan visszakoztak is a NASA azon tudósai, akik a marsi élet nyomainak vélték ezeket a képződményeket. Főleg azon folyt korábban a vita, hogy az élet nyomai valóban a Marsról származnak, vagy az Antarktisz jegéből kerülhettek szerves anyagok - például aminosavak - a kőzetre. Mások pedig azt állították, hogy a vasszemcsék nem is biológiai folyamatok eredményeként láthatók az ALH84001-en.

Ez a baktérium maradványa? © NASA

Most azonban új dimenzióba helyezték a kutatásokat a Johnson Űrközpont munkatársai. Ismét bevonták a tevékenységbe David McKay asztrobiológust - aki már az 1996-os vizsgálatban is részt vett -, és újra elemezni kezdték az ALH84001-et. Egy új eljárást használnak jelenleg a kutatók, az úgynevezett "ionsugaras darálást" (ion beam milling).

Azt máris megállapították, hogy egy bizonyos geológiai folyamatot biztosan ki lehet zárni, mint olyat, ami a vasszulfid és vasoxid nem szerves keletkezését okozhatta volna. A tudósok ugyanis kiderítették, hogy a meteoriton lévő, vasat tartalmazó szemcsék nem a kőzet belsejében található apró kabonátlemezek olvadásakor keletkeztek.

Magnetotaktikus baktériumok?

A nanokristályok keletkezését ugyan még nem tudják a kutatók, de az egyik lehetséges geológiai folyamat kizárása a marsi élet felfedezésében reménykedőket újra fellelkesítette. Vannak olyan vélemények is, hogy a Földön lévő mágneses baktériumokhoz hasonló lények hozhatták létre a meteoriton lévő maradványokat.

A földi magnetotaktikus baktériumok mintájára elképzelhetőnek tartják tudósok, hogy a Marson is lehetnének ilyen egyszerű lények, amelyek önmagukban gyakorlatilag egy mágneses "próbatestet" hordoznak, amelyek segítségével beállnak valamilyen mágneses mező észak-déli pólusának megfelelően. 
 
Dennis Bazylinski, a Nevadai Egyetem geo-mikrobiológusa szerint a meteoriton lévő nyomok hasonlóak a földi mintához. Szerinte az ALH84001 magnetitjeinek (mágneses kőzeteinek) 25 százaléka tipikusan földi struktúrákra, magnetotaktikus baktériumokra hasonlít.

Egy szkeptikus

Ez azonban nem győzte meg Michael Fullert, aki a mágnesességet kutatja a Hawaii Egyetemen. Szerinte 20 nanométer alatti vasrészecskék esetében nem igazolható a mágnesesség - feltehetően a baktériumok számára érzékelhető mágnesességre gondolt, amikor a Discovery News-nak nyilatkozott. Vagyis a meteoriton talált nyomok túl kicsik ahhoz, hogy az életet bizonyítsák a Marson. (A Wikipedia magyar oldalai szerint a földi magnetotaktikus baktériumok valóban 50 nanométeres vasszemcsékből, magnetitkristályokból álló láncot hordoznak magukban. Viszont az ALH84001-en nemcsak 20, hanem 100 nanométeres maradványok is vannak.) 

Fuller szerint sokkal valószínűbb, hogy a marsi meteorit a Föld légkörébe érve olyan sokkhatásnak volt kitéve, ami a vasszemcsék keletkezéséhez vezetett. A Hold talajában is ezért vannak hasonló kis vasrészecskék - véli a Hawaii-n dolgozó tudós.