Tetszett a cikk?

A tudományos nacionalizmus nem csak intézményei révén, de eredményeivel is kötődik a nemzeti gondolathoz; politikai célokat szolgál még a fizikában, a kémiában vagy a biológiában is. A XIX. századi Magyarországon is ez történt.

„Itt lábaink alatt terjed el, hegyek koszorújával övezve, az Alföld rónasága. A nehézség lesimítván, kedve szerint formálta felületét. Vajjon milyen alakot adott neki? Micsoda hegyeket temetett el és mélységeket töltött ki lazább anyaggal, a míg létrejött ez az aranykalásztermő, a magyar nemzetet éltető róna? A míg rajta járok, a míg kenyerét eszem: erre szeretnék még megfelelni” – magyarázta tudós hallgatóságának az egyetemes tudomány szempontjából is nagy jelentőségű torziós ingája célját Eötvös Loránd fizikus, az akadémia akkori elnöke.

De mi szüksége volt Eötvösnek e nyilvánvalóan korszakalkotó eljárás és eszköz hazai tudományos elfogadtatásához az „aranykalásztermő” rónaság emlegetésére? Megkövetelte tőle a haza, pontosabban a korszellem, mint az Palló Gábor tudománytörténésznek a Magyar Tudományban közölt érdekes írásából kiderül.

Egy ideje – mások mellett egy magyar tudományfilozófusnak, Lakatos Imrének köszönhetően – tudjuk már, hogy nem létezik „tiszta tudomány”, így nem csak valamiféle univerzális normák vagy a tudomány belső szabályai döntenek arról, hogy a tudós mit és hogyan kutat, a célokat és módszereket számos társadalmi és politikai körülmény befolyásolja.

A XIX. század ilyen fontos „környülállása” volt a nemzeti gondolat. Palló Ernest Gellner nacionalizmuselmélete nyomán két tényezővel is magyarázza, hogy a XIX. század uralkodó eszméje Magyarországon a nacionalizmus volt: egyrészt az ország területén élő nemzetiségek nagy száma és aránya, másrészt az „idegen uralom” (Habsburg, osztrák, labanc stb.). A tudomány, így a természettudományok sem tudták magukat függetleníteni a közgondolkodástól, a társadalmi megrendeléstől. „A tudomány a nemzeti érzelmek és a nacionalista politikák intellektuális alapjául szolgált egy olyan országban, ahol a magyar és nem magyar népesség közötti viszony a politika alapvető ügye volt” – írja Palló.

Az, hogy a nacionalizmus a természettudományok intézményi szintjén megjelent, magától értetődőnek kell tartanunk. A tudós társaságok, elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia, a tudományos műhelyek megteremtése vagy a magyar tudományos nyelv megalkotása, a tudományos célok mellett a nemzet Bécstől való függetlenségének és a magyarság a többi nemzetiség feletti hegemóniájának megtestesítését is szolgálták.

De sokszor e célokat szolgálta maga a természettudományos gondolkodás is. Palló Gábor szerint a darwinizmus gyors magyarországi elterjedésében fontos szerepet játszott, hogy a természetes kiválasztódás elméletét jól lehetett adaptálni a magyarság és a többi nemzetiség viszonyára: egyszerre igazolta „tudományosan” a magyar nemzet fölényét és a magyar asszimilációs célokat.

Az episztémikus – a tudományos vizsgálódás tartalmában kimutatható – nacionalizmus legalább az első világháborúig meghatározó vonása volt a magyar tudományosságnak. Leginkább a természetrajzi megközelítés jellemezte. „A természetrajz nem törekszik demonstratív igazságok felmutatására, inkább leírja a természetet, tárgyakat gyűjt, növényeket, állatokat, ásványokat, ezeket képeken ábrázolja, feltérképezi lelőhelyüket, katalogizálja őket, rendszereket hoz létre a tárgyak elrendezésére […] A korszak episztémikus nacionalizmusa a [magyar] tudósok kutatási témaválasztásában rejlett: többnyire Magyarországról és nem a nagyvilágról akartak leírást adni, és többnyire nem univerzális természeti törvényeket kerestek, hanem a helyi viszonyokra vonatkozó ismereteket gyűjtöttek.”

Palló Gábor elismeri a korszak magyar tudományos eredményeit, de fontosnak tartja megjegyezni: „Az osztrák univerzalizmussal összevetve a magyar tudományos gondolkodás lokálisnak, gyakorlatiasnak és történeti jellegűnek látszik.” E különbség okát pedig éppen a két ország eltérő politikai helyzetében találja meg.

E korszak szülte meg a „magyar világot”, a hazai természeti környezetet katalogizáló hatalmas munkákat, például a cikk által nem említett Herman Ottó könyveit a magyarországi pókfaunáról vagy a madarakról. És a korszellem veszi rá Eötvös Lorándot arra, hogy még egy olyan tudomány, jelesül a fizika eredményeiről értekezve, amelyben talán a legnyilvánvalóbbak az univerzális vonások, képekben fogalmazó nacionalista nyelvet használjon.

(Magyar Tudomány, 2010/4)

zádori

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!