A kereszt alakú épületnek négy bejárata volt, amelyek az egyedülálló stukkókkal díszített tűzoltárhoz vezettek. Az oltár talapzatánál is díszes stukkódarabokat tártak fel az iráni régészek - olvasható az Archaeologica.org régészeti hírportálon.

Az agyagtéglákból emelt épület falait gipszpárkányok ékesítik, a fölöttük lévő felületet okkerfestékkel színezték, a padlót pedig gipszréteggel "vakolták be". A régészek feltételezése szerint a templomot a Szászánida Birodalom bukása után is használhatták Zarathustra követői, a padlót borító gipszvakolatra ugyanis újabb és újabb rétegeket vittek fel.

"Az effajta szászánida vallási építészet emlékeire korábban Irán déli részén bukkantunk, ám ez az első eset, amikor az ország középső részén is találunk ilyen stílusjegyeket viselő templomot" - hangsúlyozta Mohszen Javeri ásatásvezető régész. A tűztemplom a térségben 2005-ben felfedezett két szászánida város egyikéhez tartozott.
 
Javeri közlése szerint a homokkal betemetett települések csaknem teljesen érintetlenek, így a közeljövőben tervezett feltárásuk során a tudósok sok mindent megtudhatnak arról, hogy hogyan zajlott a városiasodás folyamata a térségben, s hogyan ment végbe a "vallásváltás", amikor a zoroasztrizmus az iszlámnak adta át a helyét.

A Szászánida Birodalom ókori iráni központú birodalom volt, a Szászánida-dinasztia alapította 224-ben és 651-ig, az arab hódításig állt fenn. A Párthus Birodalom helyére lépett, amelynek utolsó uralkodóját, V. Artabanoszt, a birodalomalapító I. Ardasír (Artaxerxész) megverte a csatában és 224-ben bevonult Ktésziphónba, a párthus fővárosba. A szászánidák a párthusok laza államszervezetével szemben erősen központosított, despotikus államot hoztak létre. A birodalmat erőteljes terjeszkedési törekvések jellemezték, hatalma csúcsán területe Szíriától Indiáig, a Kaukázustól a Perzsa-öbölig terjedt.