Zahi Havvász, az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács vezetőjének közlése szerint a vizsgálatok néhány nappal ezelőtt kezdődtek. "Ez az első alkalom, amikor a Legfelsőbb Régészeti Tanács ilyen vizsgálatokat végeztet a Karúni-tóban" - hangsúlyozta Egyiptom főrégésze.

Mint Kaled Szaid, a Legfelsőbb Régészeti Tanács prehistorikus részlegének a vezetője kiemelte, nagy bazalttömböket remélnek felfedezni a tóban. A lehetséges sziklatömböket a Bostoni Egyetem űrkutatási központjának egyiptomi származású vezetője, Faruq al-Baz észlelte, amikor öt évvel ezelőtt csapatával a Nyugati-sivatag műholdas vizsgálatát végezte. A Karúni-tó felvételein nagy számban fedeztek fel sziklatömböket.

"Meggyőződésem szerint vulkanikus eredetű kőzetből, bazaltból faragott tömbökről van szó, amelyeket a Gízai-fennsíkra szállítottak, a Nagy Piramisok építésekor" - vélekedett Kaled Szaid, hozzátéve, hogy a radarvizsgálatokkal egyidejűleg búvárok kutatják a tófenéket egy 10 kilométeres szakaszon.

A Karúni (Birket-Kárún), ókori nevén Moirisz-tó az egyiptomi el-Fajjúm oázis depressziójának legmélyebb pontján elhelyezkedő sós tó, amely a tengerszint alatt 43 méterrel helyezkedik el. Ez Egyiptom harmadik legnagyobb tava, területe eléri a 200 négyzetkilométert.

A Moirisz-tó kiterjedése sokkal nagyobb volt, mint a Karúni-tóé. Az első említés Kr.e. 3000-ből származik, ekkor a partján újkőkori települések sorakoztak, s itt épült fel Krokodilopolisz városa. Kr.e 2300-ban a Nílust a tóval összekötő természetes víziutat kiszélesítették, létrehozva a József-csatornát (Bar el Juszuf). A csatorna háromféle funkciót töltött be: szabályozta az áradásokat, ahogy a Nílus vízszintjét is a száraz évszakokban, valamint az öntözéses földművelést segítette.