Alig pár nappal azután, hogy a szovjet csapatok november negyedikén leverték az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, az új állampárt, az MSZMP "budapesti lapja", a Népszabadság 1956. november 8-ai számában – az első lapszámban, amely a Nagy Imre-kormány elüldözése óta megjelent – címoldalán hozta a Moszkvához hű emberekből összeállított Kádár-kormány üléséről szóló „Tájékoztatót”. Eszerint a „Forradalmi Munkás- és Paraszt Kormány tagjai: Kádár János miniszterelnökkel az élén 1956. november 7-én, délután 2 órakor az Országházban letették az esküt az Elnöki Tanács vezetőjének, Dobi Istvánnak. Magyarország törvényes kormánya ezzel megkezdte munkáját a rend helyreállítására, a termelőmunka megindítására.”

Aczél: Óriási a gyűlölet

Törvényesnek ugyan aligha tűnt egy ilyen kormány eskütétele, Kádár rendkívüli népszerűtlenségéről, 1956 novemberi megítéléséről a történész Romsics Ignác így idézi Aczél Györgyöt, a későbbi vezető kommunista kultúrpolitikust.

Aczél az újjászerveződő állampárt, az MSZMP vezetőségi ülésén, november 11-én beszélt: „Óriási gyűlölet tapasztalható Budapest népének túlnyomó többségében”, „a kormánynak, a pártnak tömegbázisa nincs”, a minisztereket „muszkavezetőknek hívják”.

A gyűlölet nem volt véletlen: Kádár kormánya elvileg ugyan már november 4-én nyilatkozatot adott ki a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány megalakulásáról, de csak szovjet tankokban ülve tudott visszajutni az új kabinet vezetője a magyar fővárosba november hetedikén, Moszkvából visszaérkezve. Az ehhez hasonló orosz tankok megítéléséről a Népszabadság a forradalom idején, november 2-án megjelent első számában még másképp írt, különösen amikor Nagy Imre az ENSZ-hez és a nagyhatalmakhoz fordult segítséget kérve (persze hiába), illetve Magyarország semlegességéről tett közzé nyilatkozatot.

Mire támaszkodott Kádár János?

sulinet.hu

Népszabadság az oroszokról: "egyáltalán nem kedves vendégek"

A Népszabadság akkor még azt írta címoldalán: „Az orosz csapatok átvonulása a hírek szerint mindenütt összeütközés nélkül történt. Ez azonban nem sok jóval kecsegtetett a jövőre nézve mindaddig, amíg az esti órákban nem hallottuk a rádióban a kormány ezzel kapcsolatos bejelentését. Reméljük, hogy a nyilatkozat, s az ENSZ segítségének kérése jobb belátásra bírja majd hívatlan, s egyáltalán nem kedves vendégeinket.”

Vagyis a Népszabadság november másodikán még egyszerűen "oroszoknak" hívta a csapatokat, nem szovjetnek. E csapatok Záhonyon, Debrecenen és Cegléden vonultak át a korabeli tudósítás szerint. A törvényes Nagy Imre-kormány november 3-án alakult át utoljára, és igyekezett az összes magyarországi nemzeti és demokratikus erőt magába tömöríteni, ezt a Népszabadság november 4-ei lapszáma még szintén címlapján, vezető anyagban közölte.

1956

Ekkor került be például a kormányba Bibó István jogtudós, politikai gondolkodó. Ám a lap november 4-ei számában olvasható, hogy a szociáldemokrata Kéthly Anna is ekkor csatlakozott például Nagy Imre kabinetjéhez, amelyben majdnem mindenki államminiszter volt, kivéve Maléter Pált - aki a honvédelmi tárcát kapta - és Nagy Imrét, aki külügyminiszter is volt egyben.

Nem sokáig működött az átalakított Nagy Imre-kormány

Az átalakított kormány azonban szinte egy napig sem működhetett: másnap Nagy Imre miniszterelnök és társainak egy része a jugoszláv követségen keresett menedékjogot a szovjetek elől menekülve. A Nagy Imre-kormány tagja volt a november 4-ei lapszám szerint egyébként Kádár János is, államminiszterként – ő persze ekkor már talán három napja Moszkvában volt, majdnem biztos, hogy Münnich Ferenc hatására került oda. Münnich belügyminiszter volt 1956. október 27. és november 3. között a hivatalos adatok szerint, november elsejétől azonban aligha működött már közre a Nagy Imre-kormány munkájában.

Nagy Imre

Kádár eltűnéséről Méray Tibor "Nagy Imre élete és halála" című könyvében így ír: „Kádárt csütörtökön, november 1-én este valamivel 10 óra előtt látták utoljára a Parlamentben. Azóta nincs hír róla. Az eltűnéséről a legkülönfélébb mendemondák járják. Állítólag kocsit kért a Parlament autóparkjából, hogy hazamenjen és Münichhel együtt indult el – a szovjet nagykövetség felé. Egy másik változat szerint egyedül indult és hazafelé, de útközben találkozott Münnich kocsijával. A két férfi kiszállt, hevesen vitatkozni kezdett, aztán Münnich majdhogynem erőszakkal berángatta Kádárt a saját autójába s úgy mentek el a szovjet nagykövetségre.”

Mit írt a Népszabadság november 8-án?
 
A Népszabadság a november első napjaiban általa írtakról tudomást sem véve, november 8-án így szól a gyakorlatilag Moszkvában kijelölt, és elvileg nem sok jogi legitimációval rendelkező Kádár-kabinetről: „Aligha volt még kormány hazánkban, amely ilyen rendkívüli nehéz körülmények között fogott volna hozzá munkájához. A közlekedés a fővárosban és környékén bénult állapotban van, a gyárakban szünetel a munka, a számos helyen még mindig lövöldöző anarchista fegyveres csoportok miatt igen komoly szállítási nehézségek vannak.”

Érdekes, hogy ekkor a lap még nem beszél ellenforradalomról, a Kádár-rendszerben később meghonosodó terminológia ekkor még anarchistáknak nevezi az 56-os felkelőket, szabadságharcosokat.

Éhínség fenyeget

A címoldalas cikkben az is olvasható: „nehéz a pékek liszttel, a hússzékek hússal való ellátása, pedig liszt és hús elegendő mennyiségben áll rendelkezésre a közraktárakban, malmokban, vágóhidakon. A forradalmi Munkás- és Paraszt Kormány éppen ezért felhív minden becsületes lakost, legelsősorban az élelmiszeripari vállalatok, a teherfuvarozó vállalatok dolgozóit és vezetőit, a vasutasokat: vessék minden erejüket latba az élelmiszerszállítások haladéktalan megindítására, mert éhínség fenyegeti a fővárost. Ennek elhárítása, az élelmezés zavartalanná tétele most az új kormány legeslegfőbb gondja.”

Nyers Rezső vezeti a közellátási kormánybizottságot

Miután az ország függetlensége elbukott, Nagy Imre kormányának november elsejei semlegességi nyilatkozatát a szovjet tankok nem nagyon értékelték, a Népszabadságban ezt olvashatjuk a címoldalas írásban Kádárék „legeslegfőbb gondjáról” november 8-án: „A közellátás megszervezésére a Minisztertanács 5 tagú közellátási kormánybizottságot hozott létre. Vezetője: Nyers Rezső, tagjai: Kovács Imre, Sági Vilmos és Tausz Imre és Pongrácz Kálmán. A bizottság feladata, hogy saját erőinkre támaszkodva és a külföldi segélyek felhasználásával maximálisan biztosítsa az ország közellátását.”

Nyers Rezső, Szűrös Mátyás, Németh Miklós, Pozsgay Imre - Kádár temetésén

MTI

1956-ban több kormányban is élelmiszer-ipari miniszter volt Nyers Rezső, majd az első Kádár-kormányban a közellátásért felelt. Pár hónapig dolgozott ezen a poszton, majd kevésbé fontos funkciókat töltött be. 1960-tól ível felfelé újra a karrierje, ekkor lesz pénzügyminiszter. Később reformkommunistaként, az 1968-as reformok, az új gazdasági mechanizmus egyik kidolgozójaként válik ismertté, 1989-90-ben pedig az újonnan alakult MSZP elnöke lett.

1956-os szerepéről azonban kevesebbet írnak a források, ezért idéztük fel most a korabeli tudósítást. Nyers kormánybizottsági munkatársa volt egyébként a Rákosi idején kinevezett, a tanácsrendszer bevezetése előtti utolsó budapesti polgármester, Pongrácz Kálmán. A kommunista politikus 1950-től tanácselnök lett a fővárosban, ezt a posztját 1958-ig töltötte be.

Az ország erős embere, Münnich is a címoldalon jelentkezett

A Népszabadság november 8-ai kiadásában a címlap jobb alsó sarkában vészjósló hangnemű közlemény olvasható. Ebből kiderül, hogy az új „forradalmi” kormánynak más dolga is akadt, mint a közellátás megszervezése. Eszerint „A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere utasítja a honvédség tagjait, akik jelenleg a laktanyákban, intézetekben tartózkodnak, maradjanak a helyükön és teljesítsenek szolgálatot parancsnokaik utasítása szerint. (…) A rendkívüli állapot ideje alatt alakult katonai forradalmi tanácsok és bizottmányok működését nem engedélyezem. (…) A honvéd katonai tanácsok újjáalakulására és működésére később fogok intézkedni.” A budapesti, 1956. november 7-ei datálású közlemény aláírójaként a Kádár-rendszer kezdeti éveinek erős emberének, Münnich Ferencnek a neve tűnik fel. Ő ekkor a Minisztertanács alelnöke és a fegyveres erők főparancsnoka volt. (Neve szóba került már ekkor miniszterelnökként, de csak 1958-61 között töltötte be ezt a tisztséget.)

A hadsereg újjászervezése Romsics Ignác szerint 1956 decemberében kezdődött és 1958 tavaszáig tartott. A forradalomban és a szabadságharcban résztvevő, a felkelőkhöz átálló tiszteket bíróság elé állították, a megbízhatatlanokat elbocsátották. A régi tisztikar nyolcvan százaléka esküdött fel az új hatalomra, a többiek lemondtak rangjukról. A korábbi nyolc helyett három hadosztályt szerveztek 1957-ben, egy negyediket 1958-ban állítottak fel, és a katonai szolgálat idejét a következő években 3-ról 2 évre csökkentették. A magyar hadsereg továbbra is a Varsói Szerződés integrált katonai erejének része maradt. Így Nagy Imre 1956. november elsejei kezdeményezése a Varsói Szerződés felmondására és a semlegesség kinyilvánítására csak egy rövid epizódnak bizonyult.