A környezetvédelemmel foglalkozó Mother Nature Network (MNN) által összegyűjtött módszerek közül nem mindegyik bizonyult sikeresnek, azonban a találékonyság reményt adhat a veszélyeztetett fajoknak. Lássuk, mivel próbálkoztak az állatvédők.

DNS-fagyasztás

A kaliforniai San Diego állatkertjében 1972 óta gyűjtik a ritka állatok genetikai mintáit. A Frozen Zoo (fagyott állatkert) nevű projekt során eddig több mint 8400 különböző állat DNS-ét, spermáját, petéjét, embrióját és vérét gyűjtötték össze. Eleinte még nem igazán tudták, hogyan használhatják majd fel a mintákat, mivel a géntechnológia akkortájt még gyerekcipőben járt. Azonban napjainkban a kutatóknak már sikerült például a bőrsejtekből olyan őssejteket készítenie, amelyek segítségével az állatok szinte bármilyen sejtjét létre tudják hozni. Az áttörés idén júniusban következett be, amikor egy mandrill – Afrika egyik legveszélyeztetettebb majomfaja – őssejtjeiből sikerült agysejteket előállítaniuk.

Kondicionálás

Ausztráliában számos mérgező békafaj él. Ezzel nem lenne probléma, az azonban gondot jelent, hogy a rendkívül veszélyeztetett óriás erszényes nyestek előszeretettel fogyasztanak kisebb gerinceseket és étrendjükbe néha vesztükre bekerül egy a mérgező békák közül is. A Sydney University ökológusai ezért trükkhöz folyamodtak: fiatal nyesteket fogtak be, amelyeknek kisebb békákat adtak táplálékul. A méreg mennyisége esetükben még csak arra volt elég, hogy hányingert okozzon az állatoknál, amelyeket a „kezelést” követően megjelöltek és visszaengedtek a vadonba. A kísérlet sikeres volt: a kondicionáláson áteső nyestek ötször hosszabb ideig éltek, mint „tudatlan” társaik.

A betanított nyestek elkerülik a mérgező táplálékot

AP

Műholdas követés

A vadon élő állatok megjelölése és követése bevett módszernek számít a veszélyeztetett állatokkal foglalkozó kutatók számára, azonban a fehér cápáknál nincs lehetőség a szárazföldön bevált altatólövedékes megoldásra. A Wildlife Conservation Society munkatársai azonban ügyes megoldással álltak elő az akár négy méter hosszúságot és több mint 700 kilós tömeget is elérő ragadozók megjelölésére. A cápákat először egy horoggal elkapják, majd egy bölcsőszerű fém platform fölé navigálják. Egy motor ezután kiemeli a vízből a bölcsőt, az állat így nem tud elúszni, a kutatók pedig a következő 15 percben tengervizet pumpálnak a szájába és kopoltyúiba, illetve gyógyszereket és vitaminokat adnak neki, hogy minél hamarabb magához térjen a traumából. A negyedórás beavatkozás során a nyomkövetőt a cápák jellegzetes hátúszójához, vagy a farkához erősítik, majd a bölcsővel együtt visszaengedik a vízbe. A cápa így már el tud úszni, a szakemberek pedig akár egy laptopon keresztül is folyamatos jelzéseket kapnak pozíciójáról. Persze előfordul, hogy a cápák sokszor akár heteken keresztül nem jönnek a víz felszínére, ilyenkor a nyomkövető nem tud jeleket sugározni a műholdnak.

Bevetésre készen: jeladó egy cápa hátúszóján

AP

Titkosügynök a fészekben

A lármás darvak (Grus americana) a világ legsúlyosabban veszélyeztetettebb állatfajai közé tartoznak. A madarakat ezért sokszor fogságban nevelik, majd szabadon engedik őket. A madarak gondozóinak alaktalan, zsákra emlékeztető ruhát kell viselniük, hogy a fiókák ne tekintsék az embereket saját szüleiknek. A ruhának még az arcrészét is háló fedi, hogy a gondozók lássák a kismadarakat, azok azonban ne lássák az embert. A tökéletes illúzióhoz egy felnőtt darut mintázó bábut használnak, hogy a fiókákat megtanítsák táplálkozni.

Madáriskola sárkányrepülővel

Szintén a lármás darufiókákat tréningezik ilyen módon, a fogságban nevelkedő állatok ugyanis nincsenek tisztában vele, hogy ők valójában költöző madarak. Az International Whooping Crane Recovery Team tagjai ezért egy sárkányrepülő segítségével érték el, hogy a fiatal darvaknak megmutassák az utat Floridából Wisconsin államba. A program rendkívül sikeresnek bizonyult: 2009. októbere óta mintegy 77 lármás daru követi hűségesen a repülőt északról délre, illetve vissza.

Patyomkin fészkek

A halászsólymok a XX. század elején kipusztultak Nagy-Britanniából, azonban az ötvenes évek végére sikerült visszatelepíteni őket Skócia területére. Idén egy dorseti rezervátum munkatársai folyamodtak trükkhöz, hogy a régióba csábítsák a ritka madarakat. Polisztirolból készült álmadarakat telepítettek kényelmes fészkekbe, a magas fákra, hogy „tudassák” a halászsólymokkal: a környéken biztonságosan élhetnek. A költöző madaraktól azt remélik, hogy Afrikából visszatérve a szigetország dél-nyugati partvidékén fekvő Dorsetben telepedjenek le.

Jól sikerült átverés: halászsólyom érkezik a fészkébe

AP

Klónozás, vissza a halálból

A pireneusi kőszáli kecskét 2000-ben kipusztultnak nyilvánították, miután utolsó ismert példányát holtan találták Spanyolország északi részén. A tetemet vizsgáló kutatóknak még sikerült időben bőrmintát vennie a kecske füléről, amelyet folyékony nitrogénben tartósítottak. A tavalyi év során a bőrből kinyert DNS segítségével klónozták az állatot, amely így hivatalosan is az első olyan faj lett, amelyet kipusztulása után újra életre lehetett kelteni. Sajnos az első példány születése után hét perccel tüdőproblémák miatt elpusztult, azonban a módszer reményt adhat, hogy a Pireneusokban újra megjelenhetnek a ritka állatok.

Vágykeltő parfüm tigriseknek

Állatkerti gondozók parfümök és egyéb hasonlóan intenzív illatok segítségével próbálkoznak fellendíteni a kipusztulás szélén álló szumátrai tigrisek és egyéb veszélyeztetett nagymacska-fajok szerelmi életét. Az illatok segítségével elérhető, hogy az állatok több időt töltsenek territóriumuk feltérképezésével és intenzívebb „társasági életet” éljenek, vagyis nagyobb esélye van, hogy párosodjanak. A gondozók nem valamilyen természetes illatanyagot használtak, tapasztalataik szerint ugyanis a nagymacskák leginkább a Calvin Klein Obsession márkájú parfümtől jönnek lázba.

A vágykeltő parfüm meghozza az eredmény(eke)t

AP

Anti-fogamzásgátlás

A Kína és Mongólia területén élő Prezwalski-lovak utolsó vadon élő példánya 1970-ben pusztult el. A minnesotai Smithsoniaon National Zoo fogságban tartott lovnak 1999-ben elkötötték az ondóvezetékét, hogy a többi ló között lehessen tartani, anélkül, hogy egymással kezdjenek szaporodni. A biológusok azonban később rájöttek, hogy az állat génjei értékesek, mivel növelik fajtájának genetikai változatosságát, ezért 2008. júniusában újra kés alá fektették a lovat hogy helyreállítsák fogamzóképességét.