Holland kutatók például olyan beton kifejlesztésén dolgoznak, amely a benne raktározott mésztermelő baktériumokat aktiválja az esetleges törések helyén. Német kollégáik nanogolyócskákat építenek be a fémek felületkezelésekor: ha a fémet támadás éri, a sérült golyócskák olyan vegyi anyagokat bocsátanak ki, amelyek megakadályozzák a rozsdásodást. Az amerikai Dél-Mississippi Egyetem kutatói olyan anyagokat ágyaznak be lakkokba, amelyek újra betömítik a karcolásokat.

Most a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem vegyészei a műanyagok öngyógyító képességéről számoltak be az Angewandte Chemie című német szaklapban a Die Welt internetes kiadásának ismertetése szerint. Az öngyógyító folyamat akárhányszor megismételhető, mivel a polimer egyik alkotóeleme indítja el a javítási folyamatot. Mindezidáig ez lehetetlennek számított. A műanyagba beépített egység egy úgynevezett tritiokarbonát. Ebben az egyes szénatomokhoz három kénatom kapcsolódik, amelyek közül kettőhöz újabb szénatom csatlakozik. Amennyiben repedés keletkezik, és ibolyántúli (UV) fény éri annak helyét, ezek a kémiai kötések átszerveződnek. Egyesek felbomlanak, és új partnerrel állnak össze, akár a repedésen átívelően is.

Ez olyan jól működik, hogy a kutatóknak még a műanyagzúzalékot is sikerült összenyomással és UV-megvilágítással újra egybefüggő testté egyesíteni. Az öngyógyító műanyag tehát nem csupán építőelemeket stabilizálhatna, hanem olyan termékeket is eredményezhetne, amelyeket könnyedén lehetne újrahasznosítani.