Akinek még a ki sem adott életrajza is bestseller

Akinek még a ki sem adott életrajza is bestseller

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Szegő Iván Miklós

Ritkán mondhatja el valaki magáról, hogy annyiszor talpra állt, mint Steve Jobs. És nemcsak talpra állt, hanem óriási sikereket ért el, pedig kezdetben sokak pénzét elégette a komputeriparban.


Az Apple legendás alapítójának életéről a Simon & Schuster hivatalos életrajzírója, Walter Isaacson készít könyvet ""iSteve: The Book of Jobs" kódnéven. Az angol szóvicc a "Jób könyve" és a "Jobs könyve" szójátékon alapul, az iPad, iTunes, iMac, iPhone sikertermékek után pedig az iSteve nevet sem kell magyarázni. Érdekesség, hogy Isaacson könyve már előrendelés fázisban az amerikai bestseller-listákon szerepelt, sőt, az életrajzi kötetek listáját vezette is.

Pénzégetés a kilencvenes években - Jobs nélkül

„Burning money” – pénzégetés: ez az angol gazdasági szlengben azt jelenti, hogy valaki olyan terméket igyekszik eladni, amelynek a költségei meghaladják az eladásból származó bevételeket. A cég csak gyártja az általa jónak tartott dolgokat, sokan drukkolnak is a „kicsinek” a piacon, aztán mégsem sikerül az áttörés, a veszteségek egyre csak nőnek.

Ilyen pénzégetők voltak a kilencvenes években azok a Mac-gépek is, amelyekkel e sorok írója találkozott az egyik – akkor még - nagytekintélyű magyar szerkesztőségben. Mindenki tudta, hogy az Apple termékei kiválóak, különösen szövegszerkesztésre és grafikai megoldásokra, felhasználói felületük is barátságos, de valahogy a többi nagy komputergyártó (közülük sokak nevére ma már alig emlékszünk) konkurens gépei rendre lekörözték a piacon a rokonszenves, technológiai és formatervezési dolgokban is fontos eredményeket produkáló Macintosh-fejlesztőket.

Steve Jobs mutatja be az iPhone-t Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek
©

Ez a halódó Apple, amely a Macintoshokat gyártotta, azonban a kilencvenes utolsó harmadától gyökeresen megújult, miután visszatért a korábban kiebrudalt alapító, Steve Jobs. A már akkor is legendának számító, a riválisaihoz hasonlóan egy garázscégből óriásvállalatot fejlesztő Jobs hosszas viták után távozott az Apple-től még 1985-ben.

Mostohagyerek

Steven Paul Jobs San Franciscóban, Kaliforniában született 1955. február 24-én. Szülei - Joanne Simpson és a szíriai származású Abdulfattah Jandali – azonban nem vállalták felnevelését, a San Franciscó-i-öböl tértségében élő Paul és Clara Jobs nevelték fel őt. Bár nem voltak gazdagok, igyekeztek egyetemre járatni, de a drága oregoni főiskolát fél év után otthagyta Steve Jobs. 19 évesen megjárta Indiát is, a hippi-korszak fiataljaihoz hasonlóan, ezután tért vissza a Szilikon-völgybe, hogy komputervállalkozó legyen. (Igaz, már az indiai útra is úgy gyűjtött pénzt, hogy elment technikusnak az Atari videojátékokat gyártó céghez.) Érdekesség, hogy Jobsnak két testvére is van: „igazi” szülei ugyanis végül összeházasodtak, és a következő gyermeküket már maguk nevelték fel, míg nevelőszüleinek is lett egy gyermekük időközben, tehát van egy mostohatestvére is.

Pedig éppen ő volt az, aki többek között Stephen Wozniakkal, azaz „Woz”-zal együtt megalkotta a személyi számítógépek korszakának kezdeti legsikeresebb gépeinek egyikét-másikát. 1975-től futtatták fel cégüket, amely olyan – ma már a számítástechnika történetébe bevonult – gépekkel állt elő, mint az Apple II , a Lisa és – később - a Macintosh elnevezésű személyi számítógépek. Az Apple használt szériában gyártott gépein az elsők között táblázatkezelő programokat, illetve színes, egérrel kezelhető grafikai megoldásaik is áttörésnek számítottak.

Ügyes marketing

Jobsék rendkívüli marketingtechnikájukkal elhitették az emberekkel, hogy képesek a személyi számítógépeket könnyen használni, és valóban: olyan termékeket fejlesztettek mindig, amit a szaktudorokon kívül mások is tudtak alkalmazni. Megkönnyítették például a felhasználók életét a ma már megszokott ikonokkal, amelyek az Apple előtt egyáltalán nem voltak természetesek, hiszen túl sok szöveges parancsot kellett begépelni a PC-kbe. Az Apple emellett mindig vigyázott a dizájnra is, a jól kezelhető, „felhasználóbarát” felületekre, kellemes megjelenésre.

Amikor Jobs égette a befektetők pénzét

A piac ezt a fajta megközelítést azonban nem mindig igazolta vissza, és a technológiai fejlődésben is időnként lemaradt a cég, miközben Jobs maga sem volt könnyű személyiség. Ahogy lassultak a fejlesztések a vállalatnál, úgy erősödtek a belső viták. Az egyre zsugorodó Apple a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján az életben maradásért küzdött, miközben kirúgták az összeférhetetlennek tartott alapítót: Jobsot.

Ő ekkor két másik projektbe kezdett, azonban mindkettő befulladni látszott. Olyan nagybefektetők pénzét „égette el”, mint például Ross Perot, aki még amerikai elnökjelöltként is indult. Miközben Jobs dobálta ki a pénzt saját új vállalkozásaira, évek múlva kiderült, hogy e két ötlete nem is annyira rossz: a NeXT nevű cégét 1996-ban vásárolta fel az Apple, az itt kifejlesztett NeXTSTEP operációs rendszerek pedig ugyan üzletileg nem hoztak sikert, de amikor a kilencvenes években Jobs visszatért az Apple-höz, akkor a Mac OS X-rendszerek e fejlesztéseken alapultak.

©

Jobs másik ötlete is sokáig veszteséges volt, meg is szüntette a Pixar cég több tevékenységét – így például a hardvergyártást -, de a komputeranimációs filmek gyártásával utóbb világhírű lett ez a vállalkozás. Az 1995-ös Toy Story, majd a Monster Inc. (Szörny Rt.) sikere után 2006-ban a Disney mozicéggel egyesült ez a vállalat, és így Jobs, akinek döntő részesedése volt a Pixarban, a fúzió után a Disney legnagyobb egyéni tulajdonosává lépett elő (azóta ez a helyzet persze változhatott).

Összefogás az ősellenséggel

Amikor a kilencvenes években az akkor még önálló Pixart irányította és közben visszatért az Apple-höz, Jobs két nagy amerikai vállalat topmenedzsere lett egyidőben. Sőt, egy harmadik is segítette ekkor: az ősi riválisról, Bill Gatesről és a Microsoftról van szó. A redmondi szoftveróriás ugyanis 150 millió dollárt rakott az Apple-be, így megvolt a szükséges (újra)kezdőlökés a cég talpra állításához. 1997-ben pedig Steve Jobs bejelentette a stratégiai szövetséget a Microsofttal.

Bill Gates segített az Apple-nek
©

Az Apple-nél hamarosan új termékek sora jelent meg. Az iMac-ek dizájnja, új operációs rendszerei, majd a Microsofttal való összefogás megteremtették a későbbi üzleti siker alapjait. Jobs kibékült a „Wintellel” – kommentálták a hozzáértők, amikor a Windows-alapú microsoftos operációs rendszerek és az Intel chipjei megjelentek az Apple termékekben, amelyek a többi géphez és alkalmazáshoz kompatibilisak és gyorsabbak is lettek ezáltal. Hozzá kell tenni, hogy ekkoriban a régi nagy konkurens, Bill Gates talán azért adott pénzt az Apple-nek, és személyes riválisának, Jobsnak, akit még garázscéges korából ismert, mert a Microsoft így maga tartotta életben a konkurensét, és elkerülte a trösztellenes vizsgálatokat.

A Bardeen-Noyce-Jobs-vonal

Tallián Miklós a Kommentár című folyóirat 2010/5 számában formális és informális kapcsolatokat mutatott ki a számítástechnikai amerikai újítói között. Három későbbi Nobel-díjas fizikussal kezdte a történetet: Shockley, Bardeen és Brattain felfedezték 1945 után a tranzisztort. Ezzel kiváltották a hatalmas elektroncsöveket a számítógépekben. John Bardeen korábbi iskolatársa, Grant Gale az iowai Grinnel városában a Grinnell College fizikatanára volt. Ő kért rögtön egy tranzisztort Bardeentól, így a félreeső vidéki kisváros főiskoláján a világ legkorszerűbb eszközeivel foglalkozhattak a diákok. Itt tanult Robert Noyce is. Bardeen közben céget alapított, de onnan heten - köztük a később világhírűvé vált Gordon Moore - kiléptek, így az újabb műszaki ugrás már egy másik cégnél következett be: a Fairchild Semiconductornál. Noyce is ide csatlakozott, és itt fejlesztette ki az integrált áramkört, ami a tranzisztornál is kisebb volt, elkezdődött a chip-korszak. Noyce hamarosan összeállt Gordon Moore-ral (aki Bardeennel dolgozott együtt) és a magyar származású Andy Grove-val. Létrehozták az Intelt, amely a világ chipgyártását meghatározza azóta is. Tallián megemlíti, hogy Noyce 1975-ben visszavonult az Intel vezetésétől, és ezután "a következő generáció legsikeresebb vállalkozóit próbálta megtalálni. Később többek között egy Steve Jobs nevű huszonéves fiú mentora is volt." Bár az Apple sokáig ellenállt az Intel-Microsoft jellemezte Wintel-uralomnak, a kilencvenes évek végétől, amikor Jobs visszatért a céghez, ők is együttműködtek a "Wintel"-párossal.

A 2000-es évek sikertörténete

A sikeres alapozás után jött az Apple 2000-es évekbeli üzleti áttörése: előbb az iTunes – a 21. századi digitális világ első Apple-képviselője, amely zenei szoftver és nem mellesleg egy szoftverbolt is - jött, majd következett egy újabb óriási ötlet. Saját MP3-ját, azaz a 2000-es évek walkmanjét is kifejlesztette a cég: ez volt a hallatlan sikert hozó iPod, ami az Apple számítógépek felfutását is eredményezte.

Ezek után jöttek a manapság már közismert termékek: a mobiltelefonok piacán előretörő okostelefon, a 2007-től „terjedő” iPhone, illetve az elmúlt években kifejlesztett tábla-PC, az iPad. Ez utóbbi immár a médiafogyasztás átalakulását követve lett sikeres. Az iPad tulajdonképpen egy rendkívüli marketinggel felturbózott, billentyűzet nélküli notebook, amely ügyesen kombinálja a filmeket, zenéket letöltő, videojátékokkal szórakozó fogyasztó igényeivel a számítástechnika és a távközlés mai lehetőségeit.

Az iPhone-ok és iPad-ek sikere összefügg az ügyes marketinggel, de azzal is, hogy olyan fejlesztői közösség jött létre az iStore online áruház révén, ahonnan ingyenes és pénzért letölthető alkalmazások tömkelege érhető el. Így a gépek (iPhone, iPad) mellett a szoftverek is elképesztő mennyiségben állnak rendelkezésre az Apple és az Apple-höz társuló fejlesztők, vállalkozók, vállalkozások kínálatából. Mindez kétségtelenül a nagyobb amerikai piac révén jöhetett elsősorban létre. Hiába van ugyanis számos konkurense az Apple-nek: a piaci áttöréshez el kell érni a kritikus tömeget, ezt pedig Amerikában könnyebb, mint például Finnországban, a Nokia hazájában. Jóllehet a „connecting people” nem az ő jelszavuk volt, valójában az Apple hozott létre egy olyan egyre bővülő közösséget, amely valóban összekötötte az embereket.

A világ legértékesebb márkája lett az Apple-ből

Mindennek hatása nem maradt el, ennyi hirtelen üzleti siker után az Apple idén a világ legértékesebb márkája lett 153 milliárd dollárral, megelőzve olyan konkurenseit, mint a Microsoft vagy az IBM, illetve a chipgyártó Intel. Az Apple tőzsdei értéke pedig idén májusban 320 milliárd dollár volt a Financial Times üzleti lap szerint. A sikert azonban két dolog is beárnyékolja. Az egyik Steve Jobs személyes egészségügyi problémája: régóta keringenek pletykák rákos megbetegedéséről, amelyet 2003-ban diagnosztizáltak nála. Az Apple piaci teljesítményét azért veszélyezteti Jobs daganatos betegsége, mert a cég tőzsdei értékét nagyban befolyásolja az ő személyes megítélése.

A másik is inkább imázsprobléma: az Apple, akárcsak a többi nagy számítástechnikai világmárka, többnyire a távol-keleten gyártatja, sokszor hihetetlen körülmények között a termékeit. Amikor tavaly az egyik beszállítónál, a Foxconn-nál sorozatban lettek öngyilkosok a munkások, és a magasból mélybe vetették magukat a túlterheltség és a pszichikai nyomás miatt, akkor az Apple a média nyomására kénytelen volt küldöttséget meneszteni a helyszínre.

Nemcsak pozitív hírek...

Steve Jobsszal kapcsolatban persze nem egy bírálat látott napvilágot: ellentétben a Microsoft-alapító Bill Gatesszel, a fogadott gyerekből milliárdossá vált Jobs – a menedzserként általában évi egy dollárért dolgozó Apple-alapító részvényvagyonát körülbelül ötmilliárd dollárra teszik - leállított minden jótékonysági programot az Apple-nél, amikor visszatért a vállalathoz. 2001-ben pedig néhány gyanús részvényügyletből tisztázva magát, elkerülte a komoly büntetőjogi következményeket.