A Nature magazinban publikált elmélet szerint a Föld két holdja akkor alakult ki, amikor egy Mars méretű égitest csapódott a Földnek a bolygóformálódás egy korai szakaszában. A leszakadó törmelékből két hold keletkezett, melyek nagyjából 80 millió évig keringtek bolygónk körül, mire pályájuk a Föld és a Nap gravitációs erőinek hatására keresztezte egymást.

Ez a feltételezés ellentétben áll azzal a klasszikus elmélettel, amely szerint a Földnek egyetlen holdja alakult ki egy hasonló ütközés során, az árva égitest gravitációs ereje pedig minden más törmeléket eltaszított a Föld körüli pályáról, megakadályozva újabb holdak kialakulását.

Az új modell holdjainak ütközése kozmikus mértékben számolva rendkívül lassan, nagyjából hétezer kilométeres óránkénti sebességgel mehetett végbe, így a két égitest egymásra csúszott, a kisebbik hold "ráolvadt" a mostani Hold felszínére. Az ütközés a Földre nézve is komoly következményekkel járhatott: nagyjából egymillió évig tartó meteorzáport kellett volna túlélnie a földi életnek - már ha ekkora kialakult volna.

A két hold ütközésének modellje

AP

Az ütközés-modellel megmagyarázhatóvá válna, miért mutat eltéréseket Holdunk domborzata a Földhöz közeli világos, és a Földről soha nem látható sötét oldalon. Holdunk látható felszíne lapos és sík, míg túlsó oldalán magas hegyek és sziklás területek alakultak ki.

A Hold földrajzi egyenetlenségeire eddig is számos magyarázat létezett, a legelfogadottabb szerint a Föld gravitációs erejének munkája alakította kísérő égitestünk felszínét is. Az új elmélet bizonyítása akkor valósulhat meg, ha a NASA Grail szondáinak sikerül olyan nyomokat találnia a Holdon, melyek a megsemmisült testvérétől származnak.