A fosszílizálódott lábnyomokról és ezek alapján levont következtetésekről a Saskatchewan-i Egyetem kutatói a brit Királyi Társaság folyóiratában, a Proceedings of the Royal Society B legújabb számában közöltek tanulmányt.

A kutatócsoport az úgynevezett Burgess-palában gyűjtött mintákat. Az ősmaradvány-lelőhely, amelyet Charles Walcott amerikai geológus fedezett fel véletlenül 1909-ben, a Sziklás-hegység kanadai részén, Field városának közelében található a Yoho Nemzeti Park területén - olvasható a PhysOrg és a LiveScience tudományos hírportálon.

Az egykori élővilágot tenger alatti iszapcsuszamlás temette be hirtelen. Ennek köszönhetően az 530 millió éves agyagpalában nemcsak a szilárd vázak kövültek meg, hanem épségben megmaradtak a lágy részek lenyomatai is. Az oxigénszegény környezetben ugyanis a lágy részek bomlása nagyon lassan megy végbe, így van idő arra, hogy fosszílizálódjanak ezek lenyomatai. A lágy részeket is megőrző kivételes lelőhelyek azért rendkívül fontosak, mert segítenek az egykori biodiverzitás és az ökológiai kapcsolatok megállapításában.

A kövületek között mintegy 40 különböző ízeltlábút fedeztek fel, emellett gyakoriak a tüskésbőrűek, a szivacsok és a férgek. Kisebb példányszámban fordulnak elő a pörgekarúak, a puhatestűek és a gerinchúros lándzsahalak. A kövületeken kívül megőrződtek az egykori tengerlakók lábnyomai is.

A Saskatchewan-i Egyetem kutatói öt lábnyomsorozatot fedeztek fel, amelyeket egy arthropoda (ízeltlábú) hagyott hátra két helyszínen. A leghosszabb sorozat háromméteres. Az egyes lábnyomok közötti távolság 100 milliméter, amiből a kutatók arra következtettek, hogy nagy valószínűséggel a Tegopelte gigas nevű ízeltlábútól  származhatnak. Ez a minden idők legnagyobb méretű arthropodája - hossza elérhette a 30 centimétert, 33 pár lábbal rendelkezett, hátán pedig egy sima, képlékeny "héjat" viselt.

"A Tegopelte gigas a legmegfelelőbb jelölt, a lábnyomokat egy olyan lény hagyta hátra, amely legkevesebb 25 pár lábbal rendelkezett" - hangsúlyozta Nicholas Minter, a tanulmány vezető szerzője.

Tegopelte-fosszíliák, valamint a lábnyomok elemzésével a kutatók rekonstruálták, hogy miként mozgott a kambriumi "óriáscsótány". Ez a lény igen gyorsan volt képes haladni a tengerfenéken, lábai alig-alig értek az üledékhez. Az "óriáscsótány" a gyorsaságának köszönhetően tudott elmenekülni a ragadozóktól, ám mivel kétszer akkora volt, mint a Burgess-palában talált arthropodák, nagyobb a valószínűsége, hogy csúcsragadozó volt.