Aki próbálkozott már telefonos vagy számítógépes repülőgép-szimulátorral, az pontosan tudja, hogy már a játékban sem kis feladat letenni egy gépet. A való életben a pilóták persze sokat gyakorolnak, és mire valódi utasokat engednek mögéjük, már biztonsággal le tudják tenni a gépet. De az extrém időjárás vagy éppen egy-egy repülőtér azért kihívás elé állítja őket is.

Ilyen a Bhután egyetlen országon kívüli járatokat is fogadó légikikötője, a Paró-i Nemzetközi Repülőtér. A megközelítése sem egyszerű, a Himalája környékbéli hegyvonulatai 5500 méter magasra is felnyúlnak. Ha ezen túl van az ember, akkor jön a mindössze 1981 méter hosszú futópálya. Összehasonlításképpen: a ferihegyi 13R/31L futópálya 3010 méteres, a 13L/31R hossza pedig 3707 méter.

Paro repülőtere olyannyira különlegesnek számít, hogy nem sok olyan pilóta van, aki különleges képzést kapott a bhutáni landolásra. A reptérről 2011-ben megjelent Daily Mail-cikk még csak 8 pilótát emlegettek. 2016-ban, Vilmos herceg ottjártakor ismét cikkeztek Bhután egyetlen nemzetközi repülőteréről, akkor már 10 pilótáról írt a brit sajtó. Így most, közel két évvel a legutóbb közölt adatok után, nagyjából 10-20 légi kapitányról beszélhetünk.

És most nézzük, hogyan teszik le a gépet Bhutánban a profik. (Utána pedig tudja meg, amit csak kevesen tudnak: miért mindig bal oldalon szállunk be a repülőbe?)