Eddig "az északi csillag" néven is ismert égitestnek a Földtől lévő távolságát a kutatók nagyon széles spektrumon tudták csak felbecsülni: 322-520 fényév közöttire tették. Emiatt nem tudták megállapítani a fizikai jellemzőit sem. Precíz távolságmérők segítségével azonban mostanra, az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia missziója keretében, az amerikai Villanovai Egyetem két asztrofizikusa meghatározta a Polaris átmérőjét, luminozitását, korát és tömegét – közölte az intézmény.

A Polaris a Földhöz legközelebb lévő klasszikus cefeida: a cefeidák alkotják a fényerejüket változtató, pulzáló szuperóriás változócsillagok egyik fajtáját. A cefeidák változó fényességük (luminozitásuk) és pulzálási periódusuk összefüggése alapján ideális viszonyítási pontok nagy távolságok meghatározásához.

A precíz távolságmérőkkel való munka új utakat nyit a Polaris és más cefeidák szerkezetének és fejlődésének kutatásában – mondta Edward Guinan, a Villanovai Egyetem csillagásza, aki munkatársaival a Research Notes of the American Astronomical Society című szaklapban számoltak be eredményeikről.

"A Polarissal végzett kutatásaink segítenek jobban megérteni a cefeidákat. Ezek a csillagok alapvető fontosságúak a galaxisok távolságának és az univerzum tágulása mértékének meghatározásában. Kevéstől eltekintve mind túl távol vannak ahhoz, hogy alapvető fizikai jellemzőik meghatározhatóak legyenek olyan precizitással, mint ahogyan az a Polaris esetében történt" – fogalmazott Guinan.

A Polaris távolságának és jellemzőinek ilyen precíz meghatározása annak is remek példája, mi mindenben segíthetik a jövőbeli tanulmányokat a Gaia adatai.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.