Nem túlzás azt állítani, hogy a Voyager-program két űrszondája, a Voyager-1 és a Voyager-2 az emberiség történetének egyik legnagyobb sikerét jelentik. A két eszközt 1977-ben indították útjukra, és bár az eredeti feladatukat már régen elvégezték, tovább robogtak a Naprendszer széle felé, majd át is lépték a határát. Mostanra mind a kettő a csillagközi térben utazik, ám még most, 43 évvel a startjuk után is üzemelnek. Sőt, most egy új felfedezést is tettek.

Az Iowai Egyetem tudósai nemrég bejelentették: a kozmikus sugárzás egy újfajta változatát érzékelték a két szerkezet műszereivel. A leírásuk szerint a Nap koronakidobódása olyan lökéshullámot generált, amit először a fénysebességhez közeli elektronhullámként, majd plazmahullámként értékeltek, és végül sikerült detektálniuk magát a lökéshullámot is.

NASA

Ez önmagában nem újdonság, ám a szakemberek először figyelhették meg ezt a fajta jelenséget a kozmikus térben. Ezek szerint, amikor a lökéshullám először kapcsolatba lép a csillagközi mágneses mezővel, az annak egy részét képes visszaverni és felgyorsítani. A szakembereknek most sikerült detektálniuk azokat az elektronokat, amelyeket ez a hatás gyorsított fel, ez pedig egy újfajta mechanizmus, amit korábban soha nem tudtak még megfigyelni a tudósok.

A szakemberek a mostani eredménytől – amit az Astronomical Journal című tudományos szaklapban publikáltak – azt remélik, képesek lesznek jobban megérteni a kozmikus sugárzás és a kozmikus lökéshullám tulajdonságát, így pedig megóvhatják a jövő űrhajósait az űrbéli sugárterheléstől.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.