Nyugodtan nevezhetjük tudományos mérföldkőnek, hogy minden idők legdrágább csillagászati berendezése nemcsak megvalósult, hanem már el is foglalta azt a nyugalmi pontot, ahol az elkövetkező (remélhetőleg minél hosszabb) időszakban komoly megfigyeléseket végez majd. E munka főszereplője természetesen a James Webb űrtávcső, amivel a NASA szakemberei szerint meghökkentő felfedezéseknek lehetünk majd (szem)tanúi.

A teleszkóp (JWST) egy hónapig tartó utazás után, január 24-én végezte el azt az utolsó manővert (a fenti videón ennek animációját láthatják), amellyel a Nap–Föld-rendszer L2 Lagrange-pontjának környezetében pályára állt. Itt készült el róla az a bizonyos fotó is, amely az úgynevezett Virtual Telescope Project 2.0 eredménye. A halványan látszó James Webb ekkor 1,4 millió kilométerre volt bolygónktól, de azóta még messzebbre, 1,5 millió km-es távolságra került – írta a Gizmodo.

The Virtual Telescope Project

Ugyanez kicsit közelebbről:

A nyíl mutatja a Webbet.

The Virtual Telescope Project

A Virtual Telescope Project egy különleges csillagászati program, mely távvezérelt berendezések valós idejű megfigyelését teszi lehetővé – a világűrben. A mostani felvétel, amelyen a Webb az L2-nél látható, a Róma közelében működő, 17 hüvelykes „Elena” távcsővel készült.

A NASA, mondhatni, jól ismeri az L2 Lagrange-pontot, ugyanis a kétezres évek elején is küldtek ide tudományos műszert. Ez a Wilkinson mikrohullámú anizotrópia szonda volt (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP). A berendezés az ősrobbanásból származó mikrohullámú háttérsugárzás térbeli hőmérséklet-ingadozásait vizsgálja a Nature szerint. Az L2-höz korábban az Európai Űrügynökség (ESA) is küldött űrszondákat, és ugyanitt kezdett működni a Herschel Űrobszervatórium is, mely egy infravörös távcső. Az L2-nél két másik berendezés vizsgálódik még: az ESA Gaia nevű műszere és az orosz–német fejlesztésű Spektr-RG űrobszervatórium. A szerkezetek eltérő pályán mozognak, így nem áll fenn a veszélye annak, hogy a Webbnek vagy egymásnak ütköznek.

A szakemberek szerint az L2 Lagrange-pont nem kellően stabil ahhoz, hogy a James Webbet csak úgy magára hagyják, ezért a berendezésnek időnként – a számítások alapján háromhetente – kicsiny pályakorrekciókat kell majd végeznie. A műszer azonban már az útja közben is jól gazdálkodott az üzemanyaggal, így a misszió tudományos része akár a vártnál is tovább tarthat. A Webb üzembe helyezését koordináló Keith Parrish korábban 10 éves időtartamot említett, nemrég viszont már azt, hogy ennek duplája sem elképzelhetetlen – írta erről a SpaceNews.

Nagyot nézünk majd, ha meglátjuk, amit hazaküld - mire számíthatunk a James Webb űrteleszkóptól?

Aligha a múltbanézés lenne az első, ami a legújabb, hipermodern űrtávcsőről bárkinek eszébe jutna, pedig valójában erről is szó van. A James Webb űrteleszkóp (JWST) minden eddiginél távolabbra fog látni, ami azt is jelenti, hogy minden eddiginél régebbi dolgokat fognak megismerni a tudósok.

Bár a szerkezet már teljes egészében üzemképes, a műszerek nanométeres pontosságú kalibrálása és hűtése még nem fejeződött be. Ez a tervek alapján további négy hónapot vesz igénybe, ami azt jelenti, hogy a teleszkóp igazi munkája is csak ezt követően kezdődhet, valamikor a nyár folyamán.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.