Volt idő, amikor Oroszország lebegő városokról álmodott, ami az elméletek szerint a túlnépesedés problémáját is képes lett volna orvosolni – írta erről a Rakéta. A koncepció alapját egy orosz építészhallgató, Georgij Krutikov dolgozta ki még az 1920-as években, aki ezt megelőzően több mint 15 éven át álmodozott a felhők fölött elterülő lakóépületekről.

Flying City 1928
Georgy Tikhonovich Krutikov 1899–1958, was a Russian constructivist architect and artist, noted for his Flying City. pic.twitter.com/MSLTilPqR7

— Angel Muñiz (@areasvellas) January 20, 2018

Krutikov ehhez egy gyűrű formájú talapzatot képzelt el. Az épületek ezen, illetve egymás fölé rendeződve kaptak volna helyet, néhány méterre a másiktól. A talaj eléréséhez egy kabinszerű eszközt használhattak volna a lakók, ami le- és felfelé szállította volna az utasokat.

A koncepciót azért álmodta meg az építész, mert úgy vélte: ilyen épületekkel mentesíthető lenne a bolygó felszíne az infrastrukturális terhektől. Miközben ott is kialakítható lett volna földművelésre alkalmas terület, ahol korábban ez elképzelhetetlennek tűnt – épp az oda be-, illetve onnan kiáramló embertömeg miatt.

CITY: Georgii Krutikov's The Flying City (1928) proposal for a future ring city lifted by columnar flying towers that would leave work, leisure, and tourism on the earth and move all living to communes in the clouds #urbanism #architecture pic.twitter.com/lMifIM5IK8

— FANTASTIC OFFENSE (@fantasticoco) December 18, 2017

A szovjet jövővárosból (pontosabban a Repülő Városból) viszont semmi sem lett, Krutikov terveit pedig hamar kritizálni kezdték. Az építész egy idő után meg is kapta a „szovjet Jules Verne” nevet. Még annak ellenére is, hogy ő maga sem hitt a projekt elkészültében, hiszen akkoriban a technológiai fejlettség egyáltalán nem állt készen ilyesmire.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.