szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az Apollo-küldetések során sosem használtak olyan nagy és erős hajtóműveket a landoláshoz, mint amik az Artemis-program során mennek majd a Holdhoz. Ez több kérdést is felvet.

Ember a Holdon
1969. július 20-án az amerikai Apollo-program legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin elsőként lépett a Holdra. Fél évszázad elteltével újra kiújult a verseny a Hold meghódításáért, de ezúttal már nagyobb a tét. Cikksorozatunkban áttekintjük a Hold-kutatás 50 éves történelmét és felvázoljuk az égitest kolonizálásának lehetséges forgatókönyveit.
Friss cikkek a témában

A NASA nem egyszerűen csak visszatérne a Hold felszínére, de egy új korszakot nyitna az égitest kutatásában. Legyen szó csak robotokról vagy legénységről, a szervezet tartós jelenlétre rendezkedne be, ami tudományos és technológiai szempontból is rengeteg újítást hozhat.

Az ambiciózus célok elérése azonban komoly kihívásokkal jár. Míg az Apollo-program idején csak kisebb leszállóegységek landoltak a Hold felszínén, a (közel)jövőben nagyobb, erősebb hajtóművel felszerelt űrhajók tehetik majd meg ugyanezt – írja az Interesting Engineering.

A nagyobb teljesítmény és a nagyobb tömeg jelentős kockázatokat rejt magában, főként a le- és felszállás döntő szakaszainál. Ahhoz, hogy ezt mérsékelni lehessen, a mérnökök azon dolgoznak, hogy megértsék a leszállóegység és a Hold felszíne közötti bonyolult kölcsönhatást.

NASA

Amikor egy űrszonda leereszkedik vagy felemelkedik, hajtóművei szuperszonikus sebességgel lövik ki magukból a forró gázt, így hozva létre dinamikus kölcsönhatást a Hold felszínét borító regolittal.

Ez a kölcsönhatás (plume-surface interaction, PSI) egy sor kihívást jelent. A csóvák által generált intenzív erők felcsaphatják a talajon lévő kőzetet, ami veszélyt jelenthet: zavarhatja a kilátást, interferenciát okozhat a navigációban, és persze megrongálhatja magát a leszállóegységet is. Emellett megváltozhat a felszín közvetlenül alatta, ami az Apollo-küldetések során egyszer sem fordult elő.

40 év után cserél a NASA: bemutatták az új szkafandert, amelyben 2025-ben ember léphet a Hold felszínére

Az amerikai űrhivatal és a hazai pályára dolgozó Axiom Space szakemberei által tervezett űrruha 40 év után nyugdíjazná a jelenleg használatos, mára igen korszerűtlen szkafandereket.

A NASA mindezekre a problémákra egy szuperszámítógépes szimulációval igyekszik választ találni. A mérnökök által kifejlesztett szoftvereket úgy állították be, hogy ki tudják számolni a hajtómű csóvája által okozott változásokat a felszínen. A szimulációk a NASA közlése szerint több héten át tartanak, és a végén több terabájtnyi információ áll majd rendelkezésre. Az az előzetes tesztekből már kiderült, hogy az Apollo-12 leszállásának következményét jól számolta ki a rendszer.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!