A leggyakoribb újévi fogadalmak listáján minden évben előkelő helyen szerepel a több testmozgás, valamint a dohányzásról való leszokás. Előbbi betartása sem egyszerű, utóbbi viszont kifejezetten nehéz, hiszen az elvonási tünetekkel és sóvárgással is meg kell küzdeni. Az IFLScience azt írja, az amerikai járványügyi és betegségmegelőző központ (CDC) adatai alapján az erős sóvárgás és az olyan elvonási tünetek, mint például rossz alvás, koncentrálási nehézség és ingerlékenység miatt tíz dohányzó felnőttből átlagban kevesebb mint egy embernek sikerül a leszokás.

Az osztrák Innsbrucki Egyetem kutatói azonban jó hírrel szolgáltak azoknak, akik a nehézségek ellenére szeretnének kitartani a fogadalmuk mellett.

Stefanie Schöttl, a Psychopharmacology című tudományos lapban megjelent publikáció vezető szerzője csapatával olyan módszereket keresett, amelyekkel csökkenthetők a dohányzásról való leszokás kellemetlen velejárói. A tudósok a kül- és beltéri mozgásformák lehetséges pozitív hatásaira összpontosítottak.

Pexels/Eric Wachs

A kutatók 16 dohányost vontak be vizsgálataikba. Őket véletlenszerűen osztották három csoportba, majd megkérték őket, hogy egy éjszakán át ne gyújtsanak rá. Ezután a résztvevőknek 10 percig kellett sétálniuk a szabadban, 10 percig futópadon, vagy 10 percen át ülniük kellett – attól függően, hogy melyik csoportba voltak beosztva.

Emellett a kísérlet előtt, alatt és utána is be kellett számolniuk arról, hogy mit éreznek – mennyire sóvárognak –, valamint arról is, hogy mikor gyújtottak rá legközelebb.

Az eddig ismerteknél súlyosabb következményei lehetnek a dohányzásnak

Magyar kutatók igazolták először hogyan járul hozzá a dohányfüst a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásához. és miért tehető felelőssé a folyamatosan fennálló gyulladásért.

A kutatók arra jutottak, hogy az ülve maradókhoz képest a sétálók – kül- és beltéren egyaránt – jóval enyhébb sóvárgásról számoltak be. Ez azonban csak a vizsgálat idején volt így, 20 perccel később már nem volt szignifikáns különbség a csoportok között.

Érdekesség, hogy azok, akik beltérben sétáltak 17 perccel, míg a kültérben sétálók 26 perccel a tevékenység után gyújtottak rá újra. A kutatók úgy vélik, hogy a séta intenzitása és időtartamának növelése segíthet abban, hogy még kevésbé érezzen sóvárgást az ember.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.