Az állatok és az emberek egyaránt különböző csatornákon, például hangadással fejezik ki érzelmeiket. A feltételezések szerint ezek az érzelmi hangok (különösen a negatív töltetűek) az evolúció során jól konzerválódott akusztikai struktúrával rendelkeznek – emeli ki az ELTE Etológia Tanszékének közleménye.

Mint írják, ez azt jelenti, hogy az egyed érzelmi állapotára vonatkozó információk kódolása nagyon hasonló a fajok között, így ezeket a hangokat különböző fajok egyedei hasonlóan tudják feldolgozni. Az érzelmi hangok hallása az úgynevezett érzelmi átvitel folyamathoz vezethet, amelynek során a hangadó és a fogadó között automatikus érzelmi egymásra hangolódás jön létre.

A kutatók az emberi vészjelzésre utaló hangokat halló családi kutyáknál megfigyelték a fajok közötti érzelmi átvitelt. „Kíváncsiak voltunk, hogy a kutyák és az emberek között megfigyelt érzelmi átvitel a fajok között az érzelmi hangadás akusztikailag jól konzervált struktúrájával függ-e össze, vagy pedig a kutyáknak az együttműködésre és az embertől való függésre való sajátos szelekciója segítette elő” – magyarázza Lehoczki Fanni, az ELTE Neuroetológiai Kuatatócsoport munkatársa, a tanulmány első szerzője.

E kérdés megválaszolásához a kutatók összehasonlították az azonos körülmények között nevelt családi kutyák és családi törpemalacok emberi hangadásokra adott reakcióit. Ugyan a törpemalacok egyre népszerűbb társállatok, az emberrel közös múltjukból hiányzik az együttműködésre való szelekció.

A tesztek során az állatokat nagy intenzitású, negatív, jól konzervált akusztikai struktúrájú hangnak, a sírásnak, és egy alacsony intenzitású, enyhén pozitív, szintén szokatlan emberi hangnak, a dúdolásnak tették ki.

„Az adatok gyűjtéséhez úgynevezett »citizen science« megközelítést alkalmaztunk. Az állatokat távolról, otthonukban tesztelték a gazdáik, ami megkönnyítette, hogy a világ különböző pontjairól több alany is bekapcsolódjon a vizsgálatba” – magyarázza Paula Pérez Fraga társszerző, a kutatócsoport munkatársa.

A kutatók érdekes eredményre jutottak: a kutyák érzelmi állapotukat az általuk hallott emberi hangadáshoz igazították (vagyis több olyan viselkedést mutattak, amely a nagyfokú izgalomra és negatív érzelmi állapotra utal), és több hangadással válaszoltak a sírásra, mint a dúdolásra. A családi törpemalacok azonban a semlegesebb dúdolás hallatán erősen izgatottabb és negatívabb érzelmi állapotba kerültek.

„Eredményeink arra utalnak, hogy bizonyos emberi hangok érzelmi tartalmának dekódolása, különösen azoké, amelyeknek nincs konzervatív akusztikai struktúrájuk, és amelyeket esetleg kevésbé jelentősek az állatok számára, mint például a dúdolás, kihívást jelenthet néhány háziállatfaj számára” – mondja Pérez Fraga. „Bár nem zárhatjuk ki, hogy a törpemalacok is érzelmi átvitelt tapasztaltak az emberi sírás hallatán, reakciójuk egyik magyarázata az lehet, hogy a dúdolás nagyon szokatlan, és a meglepő hangok jobban stresszelik a malacokat, mint az emberi vészjelzések” – jegyzi meg.

Egy dolog viszont egyértelmű a szakemberek szerint: a kutyák különösen fogékonyak lehetnek a különböző töltetű emberi érzelmekre, még a szokatlanabbakra is. Az Animal Behaviour folyóiratban publikált eredmények alapján a háziállatoknak az emberrel történő együttműködése kialakulásához kulcsfontosságú az emberi hangok által hordozott érzelmek értése, dekódolása.

A felvetés megerősítéséhez azonban további, fiziológiai méréseket is magában foglaló kutatásokra van szükség a kutatók szerint.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.