szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A százlábúak és ezerlábúak a legtöbbek számára nem épp vonzó rovarok. Szerencsére aprók, bár ez nem mindig volt így. Sok millió évvel ezelőtt autó nagyságú példányok éltek egy olyan ősükből, amelyik mind a száz-, mind az ezerlábúakra hasonlított. Nemrég talált kövületekből újabb érdekességek derültek ki ezekről a soklábúakról.

Valamikor régen a karbonkorszakban, úgy 300–360 millió évvel ezelőtt rémisztő állatok éltek a földön. Többek között – az Egyenlítő közelében – egy legalább 45 kilós ízeltlábú is, amelyik, nagy súlya ellenére, sebesen szaladt a sok száz lábával. Ez az állat, az Arthropleura volt a valaha élt legnagyobb ízeltlábú. Hogy valójában milyen kapcsolatban volt a mai száz- vagy az ezerlábúakkal (amelyek, bár hasonlóak, az Arthropleura megjelenése előtt sok száz millió évvel szétváltak), az rejtély. Eddig ugyanis csak megkövült testrészmaradványaira bukkantak, és fej nélkül nehezen lehetett megérteni a törzsfejlődésben betöltött szerepét.

Nemrégiben viszont áttörés történt ezen a területen: két jól megőrzött fiatal Arthropleura kövületre bukkantak a franciaországi Montceau-les-Minesben. Ezek a példányok kisebbek, nem olyan faj képviselői, amelyek felnőttkorukban több méteresre nőnek, de először pillanthatták meg a kutatók az Arthropleura megkövesedett fejét.

A CT-vizsgálatok azt mutatták, hogy Arthropleura feje nagyjából kör alakú volt, karcsú antennákkal, száras szemekkel és alatta rögzített állkapcsokkal. Volt két táplálékfüggeléke, az első rövid és kerek, a második pedig hosszúkás és lábszerű. Ezek a tulajdonságok együtt a százlábú és az ezerlábú jellemzők zavaros ötvözetét alkották.

A fej anatómiája bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az ezerlábúak és a százlábúak szorosabb rokonságban állnak egymással, mint azt korábban gondolták. „Ezek az anatómiai jellemzők meglehetősen feltűnőek, mert még ha az Arthropleura teste több százlábú jellemzőt mutat is – szegmensenként két pár lábat -, a fejjellemzők az ezerlábúak és a százlábúak keveréke” – idézi a Reuters Mickaël Lheritier-t, a tanulmány társszerzőjét, a franciaországi Claude Bernard University paleobiológusát.

Lheritier egyébként a „karbonkor teheneként” jellemezte az ijesztő külsejű behemótot. A kutatók ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy az Arthropleura valószínűleg a pusztuló növényeket falta fel, mint manapság az ezerlábúak, ahelyett, hogy százlábúak módjára vadásztak volna.

A megtalált kövületek alapján a kutatók egy új elemzést is végeztek, amely a százlábúak és ezerlábúak anatómiai és genetikai adatait egyesítette. Végül az Arthropleurát „ősi ezerlábúnak” minősítették. „Még ha volt is néhány százlábú szájrésze, a törzs anatómiája azt jelzi, hogy nem volt húsevő, mint a modern százlábúak. Valószínűleg a pusztuló növényeket falta fel, mint manapság az ezerlábúak.

( A ) Fej, elölnézet. ( B ) Fej, hasi nézet
Science Advances/Claude Bernard University

Azonban volt itt még valami érdekes. Száras szemgolyókat soha nem látták az ezerlábúak vagy százlábúak családjában. Az Arthropleurát széles körben szárazföldi állatnak tekintik, de szemnyél általában félig vízi vagy teljesen vízi állatoknál, például rákféléknél található.

Mivel a fej egy fiatalkorúé, a magyarázat az állat eltérő életszakaszaiban lehet. Fiatalkorukban az Arthropleurák több időt tölthetettek a vízben, mielőtt felnőtt korukra elveszítették volna a nyeles szemüket – véli James Lamsdell, a Nyugat-Virginia Egyetem paleontológusa, aki egyébként nem vett részt a tanulmány készítésében. Lheritier azért nincs teljesen meggyőzve, s úgy gondolja, a nyeles szemek rejtélyét még nem tudjuk igazán megmagyarázni.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!