Orbán a dísztribünön

Orbán a dísztribünön

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Gomperz Tamás
Tetszett a cikk?

Mivel az Eb-ről a világsajtó szinte mindent elmondott, amit elmondani lehetett, ránk maradt az a feladat, hogy a döntő legérdektelenebb, mégis egyetlen magyar aspektusáról, amely jellemző módon elkerülte a nemzetközi média figyelmét, így utólag megemlékezzünk. Erről az aspektusról úgy szerezhettünk tudomást, hogy a közvetítés kommentátora, büszkeséggel vegyes meghatottsággal a hangjában, arról tájékoztatta a magyar népet, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök úr” is ott van a helyszínen.

 

©
A bejelentés mindenkit örömmel töltött el. Orbán Viktor a haza, a haza pedig nem lehet karosszékben. A nép valamennyi gyermeke a stadionban szeretett volna lenni, ami sajnos úgy matematikailag, mint építészetileg is képtelenség, ezért érezhette a megrendült riporter valódi nemzetegyesítő gesztusnak, hogy a miniszterelnök személyén keresztül minden magyar ott ülhetett a díszpáholyban a számos sportdiplomata és egyéb ismert szélhámos között.

Ugyanakkor senki nem volt meglepve. Az már közvetlenül a 2010-es választások után, a dél-afrikai világbajnokság alatt kiderült, hogy minden addigi küzdelemre, az összes populista ígéretre, valamennyi reform megakadályozására, a teljes Kubatov-listára és nyolc év Szijjártóra, sőt magára a kétharmados győzelemre is csak azért volt szükség, hogy Orbán Viktor ingyenjegyet szerezzen bármely fontos meccsre, és szabadon foglalkozhasson azzal az egyetlen dologgal, ami érdekli: a focival. Ez két rangos finálé megtekintése között leginkább abban nyilvánul meg, hogy a kifinomult jobboldali elit más tagjaival együtt a csapatának meccsein szotyizik. Kisebb futballnemzetek miniszterelnökeinek nincsenek ilyen szokásai. Az említett világbajnokság, vagy éppen a mostani Eb döntőjére egyik spanyol miniszterelnök sem utazott el, ahogy a király sem, holott találhattak volna erre indokot, mondjuk azt, hogy mindkét esetben az aranyéremért játszottak. A magyar kolléga nem volt ilyen mulya, és mivel senki nem fogadta vuvuzelával a repülőtéren, a londoni BL-döntőre is bejelentkezett legott. Talán jobb is így, ha operarajongó lenne, hol a Scala, hol a Metropolitan nézőterén tűnne fel, az sem kerülne a népnek kevesebbe, a szotyi azonban feltűnést keltene.

Hanem ez a megilletődött urazás elég durva volt. Ha a szervilizmusban is volna les, akkor az ehhez hasonló kapura törést rögtön lefújnák. Megszólításnál van úr. Például: Miniszterelnök úr, tetszett a meccs? Riporter úr, tudja, hogy állítólag demokráciában élünk? Pelé úr, Ön sok harmadik világbeli országban járt, látott már olyat, hogy egy nemzet soha, a vezetője viszont mindig kijut a nagyobb tornákra? Ha harmadik személyben beszélünk valakiről, akkor nincs úr: Itt van a helyszínen Orbán Viktor miniszterelnök úr is. A riporter úr ettől úgy meg van rendülve, mintha Pelé úr maga végezné el a kezdőrúgást.

Nyelvérzék kérdése az egész. Beszélünk vagy nyalunk.

Hozzászólások