Persze ebben a 140 ezerben benne van Csányi Sándor és Simicska Lajos legálisan szerzett jövedelme is, nemcsak az ózdi önkormányzat takarítójáé, és hát előbbiek, valljuk be, erősebben torzítják a képet – felfelé, mint utóbbiak lefelé. De vegyünk egy nagy levegőt, hazudjunk magunknak, és fogadjuk el, ami biztosan nem igaz, hogy ezt a 140 ezret egy átlagos magyar kézbe kapja. Átlagos magyarunknak nincsen saját tulajdona, vannak viszont szerény igényei, így 45 ezerért bérel lakást vagy törleszt hitelt. Kijöhetne olcsóbban is, de az alacsony ingatlanárak felnyomták az albérletek árát, még a szobákét is, a lakáshitelek pedig mindenhol olcsóbbak, mint Magyarországon. Emberünknek tehát marad 95 ezer forintja, amiből befizet 5-10 ezer villanyszámlát, 20 ezer gázszámlát, mondjuk a munkájához kell internet és szórakozásként tévézik (együtt 10 ezer), mert ezt teszi az átlag magyar.

Így marad 65 ezer forintja egy hónapra. Emberünk nem dohányzik, mert ha dohányozna, akkor még kevesebből kéne kijönnie, és nem fogyaszt alkoholt, mert hülye/nem szeretne a lakosság alkoholista 20%-ához tartozni. De sportol (havi 5 ezer forint) és eszik, előbbit, mert egészséges, utóbbit, mert hiánya egészségtelen. Emberünknek élelemre 40 ezer forintja marad, tisztálkodásra 10, ad hoc kiadásokra pedig újabb 5 ezer. Ezzel a pénze végére ért.

Mindez csak azért elgondolkodtató, mert emberünk az alábbi dolgokat nem tette meg e fülledt júliusi hónapban: nem költött gyerekre, nem fizette maga után a tb-t, mert be van jelentve, nem tanult, nem képezte magát, nem kellett gyógyszert, könyvet, kontaktlencsét, fogamzásgátlót vennie, nem építkezett, nem újított fel lakást, nem vásárolt magának ruhát, sőt, egyáltalán, semmit, nem tett félre öregkorára, de még jövő hónapra sem.

És tényleg vannak, akik őszintének érzik a vitát, hogy meg lehet-e élni közmunkából? Amikor rendesen egy jónak számító fizetésből sem lehet?