Odacsaptunk keményen, megérdemelték: ha ők a Klubrádión meg a demokrácián rugóznak, pláne még Bajnaival is szóba állnak, akkor ne számítsanak Szíjjártó Péter támogatására. A magyar kormány letette a garast a republikánusok mellett.

Már csak a korszellem miatt is: mi már tudjuk, hogy elérkezett a konzervatív reneszánsz ideje, tiszta egy röhej innentől egyáltalán felvetni a melegházasságot vagy a legális marihuánát; hát még egy olyan istenfélő, bibliás országban, mint az Egyesült Államok. Obama nem nyerhet, az idejekorán bejelentett elköteleződésünkkel viszont jó pontokat szerzünk a szuperhatalom leendő vezetőinél, és akkor majd vesznek nekünk azeri gázt.

Master plan! És pont úgy jött be, mint a többi.

A magyarázat pedig rajtuk kívül mindenkinek pofonegyszerű: a világméretű konzervatív fordulat, amelyben hisznek és reménykednek, nem létezik - Európában és az Egyesült Államokban sem.

Persze van egy másik megfejtés is; az, hogy a Fidesz se gondol semmit a konzervatív fordulatról, és egyáltalán nem gondol semmit semmiről, amiben nem szerepelnek a „szajré” és a „foci” kifejezések, csak simán meglepődött. Mégpedig azért, mert úgy gondolta, hogy miután megnyerte a választásokat, ráadásul az alkotmányos korlátokat fölülíró módon, úgy azt csinál, amit csak akar, ám a civilizált világ jelezte, hogy bizonyos körökben ez nincsen így.

A magyar kormány első döbbenetében hepciáskodni kezdett, majd szabadságharcot hirdetett, a legkülönfélébb magyarázatokat adva arra, hogy tulajdonképpen ki ellen is. A külvilágnak szánt mondás, hogy a nemzetközi baloldal támadja hazánkat, és a kormánynak ebben a handabandázásban segítségére van a nemcsak a magyar pártok által elfekvőnek használt Európai Parlament néppárti frakciójának néhány tagja (a komoly néppárti politikusok természetesen nem, ők jó ideje kerülik a magyar vezetőket, ha valakiknek ez nem tűnt volna föl), meg egy-két kótyagos, nyugati öregúr, aki saját eutoszkepticizmusát látja bele a magyar kormány tevékenységébe.

Amerikát ebből a trükközésből a Fidesz mindeddig kihagyta. Ami érthető, hiszen a magyar jobboldal, illetve amit mi annak nevezünk, a Bush-érában kellemetlen tapasztalatokat szerzett a republikánusokról, ráadásul abban a zagyva világképben, amelyet a radikális megmondók ráerőltettek a jobbos médiára, rendre az amerikai republikánusok a rosszfiúk, illetve az általuk képviseltek (a szabad piactól a Közel-Keleti konfliktus filoszemita alapú fegyveres megoldásáig), mely ellen a szellemóriások Bogár Lászlótól Lovas Istvánig.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere most viszont kiváló ütemérzékkel fedezte föl magában a republikánust, elvei és Szaniszló Ferenc eddigi munkásságának érintetlenül hagyása mellett. Hatalmas elánnal vetették be magukat a NER nagyágyúi az elnökválasztási kampányba, azt mutatva, mintha egy nagy eszmei küzdelem részesei lennének, és kormányzásuk nem merülne ki abban, hogy csinálják, ami hirtelen eszükbe jut, illetve zsebre rakják, ami kezük ügyébe kerül.

A tengerentúlon Szijjártó Péter személyesen is tiszteletét tette, és a helyszínen biztosította támogatásáról Mit Romneyt. Erről később Kumin Ferenc „Nehogy véletlenül hiányérzetünk legyen Szijjártó miatt”-ügyi helyettes államtitkár azt mondta, hogy „a republikánusokkal nyilván több dologban és több értékben tud egyetérteni a magyar jobbközép”. De Romney még ennél is befolyásosabb támogatóhoz jutott a magyarokkal, a Kereszténydemokrata Néppárt (!) ifjúsági szervezete (!!) is közleményt adott ki érdekében. „Stágel Bence, a szervezet elnöke, kereszténydemokrata országgyűlési képviselő és Schaller Ernő külügyi titkár állásfoglalásában kiemelte: üdvözlik, hogy Mitt Romney hivatalosan is elfogadta a republikánusok elnökjelöltségét és a konzervatív értékek iránt elkötelezett Paul Ryant választotta alelnökjelöltnek. Mint írták, az Obama-adminisztráció nem váltotta be a hozzá fűzött túlzó reményeket”. Valószínűleg a republikánusok ezt követően túlzottan elbízták magukat, ez lehetett a baj.

Pedig a politikusok nyomában a kormánypárti sajtó is beszállt. A legemlékezetesebb a Heti Válasz Obama-lufis címlapja volt, amely annak fényében, hogy a lap egyébként kiket szokott tényezőként tekinteni, némi aránytévesztésre vall. Nota bene: mindent elmond a magyarországi jobboldal provincializmusáról, hogy ugyan az az újság, amelyik a szigorú tekintetű Ákost „konzervatív ikon” szerény titulussal pakolta ki a címlapjára, lufizza Obamát. De nem maradt el sokkal a Magyar Nemzet sem, amelyik a választás napján jelentette meg „A demokraták veresége Bajnaiéknak is nagyon fájna” című vezércikkét.

Az eredmény természetesen ugyanaz lett, mint minden olyan esetben, amikor a Fidesz, egy másik ország választási küzdelmeibe avatkozott.

Az amerikai elnökválasztás előtti napon mindenki a "Redskins-szabállyal" foglalkozott, amely alapján előre meg lehet mondani, ki lesz a következő elnök. A statisztikusok megfigyelték, hogy amennyiben a szavazás előtti utolsó hazai meccsén a Washington Redskins futball csapat győzni tud, akkor az addigi elnököt adó párt jelöltje nyeri a választást, ha viszont vereséget szenved, akkor a kihívó párt adja az új elnököt.  1937 óta játszik a Redskins a fővárosban, azóta 18 elnökválasztás volt, és 17-szer működött a szabály. Ami 94 százalékos találati pontosságot jelent. Mivel a Red Skins kikapott, elemzők tehát már magabiztosan közölték: Obama bukik. Ám nem tudták, hogy van még ennél is erősebb szabály, ami 100%-os pontossággal működik, mégpedig, hogy aki mellett Orbán Viktor kiáll, annak az ellenfele fog nyerni.