„Biztosan tudom, sokan vannak itt olyanok, akik már 2010 áprilisában is a változásra voksoltak. Jó okuk volt rá… Ők bíztak és megcsalattak. Általuk győztek, és most ellenük kormányoznak. Bizony: 2010 áprilisának fideszes szavazói ma már tudják, szavazatukért azt kapták jutalmul, amit a többiek büntetésül… Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk.” – hirdette meg emlékezetes október 23-i beszédében Bajnai Gordon a középre tartás, mi több, a jobbra nyitást politikáját.

Ha nincs Róna Péter sajátosra sikeredett kilépője, akkor sohasem tudjuk meg, hogy kikkel az oldalán fogott Bajnai a csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összeboronálásához. A megcsömörlött közgazdász leveléből kiderül – amit elhihetünk neki, mert ehhez portálunknak adott interjújában is ragaszkodott –, Bitó László ösztönzésére találkozott Bajnai Gordonnal és Kónya Péterrel. Tehát a nyugalmazott szemész, és reaktivált író nemcsak egyszerű alapítója a Haza és Haladás egyesületnek, hanem kulcsszerepet játszik a mozgalomban.

Bevalljuk, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével a Medgyessy-kormány által ékesített Bitó Lászlóról nem sokat tudtunk eddig, de munkásságában jobban elmerülve számunkra is kiderült, hogy az író/orvos/publicista tényleg a legideálisabb alany a táborok közötti árok áthidalásához.

A jelenlegi és egykori fideszesek körében oly’ népszerű, bár – fájdalom – az újdonsült bajnaisták által rendre megtagadott Gyurcsány magasztalása egyenes út a jobboldali lelkekhez. Márpedig a „Miért szeretem Gy. F. –et?” című Bitó-cikk az őszödi beszéd utáni plátói férfiszerelemről árulkodó vallomások legékesebb darabja.

„…Gyurcsány Ferenc mellett akarok hitet tenni, mert miután szembeszállt a félrevezetésre épült status quóval, sokan elfordulnak tőle, s még sok megpróbáltatás áll előtte” – írja a Justin Bieber-rajongó tinilányok kamaszos eksztázisának, egyszersmind a prófétai sors hálátlansága felett érzett keserűségnek hangján Bitó professzor. Az írásmű rendelkezik ugyanis az eddig legkomolyabb Jézus-Gyurcsány/Pál apostol analógiával: „végre beláthatnánk, hogy a zsidók rabbija, a kereszténység krisztosza, az iszlám prófétája, Buddha reinkarnációja - és a humanizmus talán első megtestesítője - korunk ökumenikus reménye.” Majd konkretizál: „talán […] a Gondviselés hozta nyilvánosságra őszödi önostorozását, hogy lássuk őt az ő damaszkuszi útján, szenvedélyes haza- és igazságszeretetében. De nem voltak fölöslegesen túlzók azok a szenvedélyes szavak? Nem lépték túl a jézusi mércét? Aligha. Jézus olykor nagyon kemény szavakkal szólt társaihoz: »Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem...« - mondja Péternek, amikor meghátrálásra akarja rávenni”.

A Szent Embernek máshol is védelmére kel: „Nem tartom jogosnak, hogy szemére vetik: a nagy nyilvánosságnak miért mondott mást, mint zárt körben. Számomra ez magától értetődő. Valaha létezett nyilvános gyónás, de az sem az utcán történt, hanem a hívek közösségében.” – valószínűleg ez az okfejtés végkép meggyőzi azon ingadozókat, akik nem pavlovi reflexből utasították el az őszödi beszédet, de kifogásolták annak titkosságát.

S amikor Bitó László már nem harcolhat időközben megbukott prófétájáért, akkor eltökélten küzd az álmessiások ellen: „a kormányfő először a katolikus egyház Messiása szeretett volna lenni, ám ezzel nem tudta megfogni az embereket, ekkor jött az ezotéria és a pogányság” – hallhatjuk Orbán vallási vezetői pályaívét, valamint azt, hogy miként pogányozza le egy mondattal a fél magyar közvéleményt Bitó író, ami bizonyára a legjobb út a megtérítésük irányába. Csakúgy, mint az, hogy a Galamuson futó sorozata nemes egyszerűséggel „A birkák dala” címet viseli, és ettől a méltányos szembesítéstől vélhetőleg azonnal észhez térnek a megtévesztett tömegek.

A visszafogottság, mértéktartás és tárgyszerűség – ami a túloldal megnyerésének garanciája – amúgy is jellemző Bitó közíró munkásságára. A német nyelvoktatás kormányzati erőltetése mögötti valós szándékokat például a következő tényeken alapuló érveléssel mutatja ki: „Vajon miért éppen a németet akarják a preferált tanított nyelnek megtenni, miután egyszer már majdnem elveszítettük anyanyelvünket a labanc talpnyalók deutsches Sprechenje kedvéért? Én legfeljebb egy okát látom a mai helyzetben: talán azzal akarnak kedveskedni neonáci tartalékuknak a demokrácia elleni végső küzdelemben, hogy lehetővé teszik a Mein Kampf és a húszas-harmincas évek antiszemita-nacionalista szennyirodalmának eredeti nyelvű olvasását.”

Bitó László empátiája ott is tetten érhető, ahogy a liberálisokat sokszor intoleránsnak, kioktatónak tartó konzervatív törzsközönségnek hízeleg: „ami meg a liberalizmust illeti, azt szinte előfeltételnek tekintem. Hát, aki nem liberális, az nem tud gondolkozni!” – ejti gondolkodóba a magukat nem liberálisnak tartókat.

Társadalmunk történelemi okokból való megosztottságának fölszámolására is van recept, igaz, Bitó történész azt még a szocialistáknak javasolta. „Igen, az MSZP-nek nyíltan vállalnia kéne, hogy azokat az embereket képviseli, akik a Kádár-rendszerben érezték jól magukat. Az a rendszer sokak előtt nyitott meg új lehetőségeket, sokaknak jelentette a létbiztonságot, az életszínvonal-emelkedést. Ez tény, ezt tudomásul kell venni. És meg kell érteni őket, nem lehet ezeket az élettapasztalatokat negligálni és elítélni.” Talán ezekből a gondolatokból a kommunizmus bűneit többször elítélő Bajnai is sokat tud majd hasznosítani.

A fentiekben természetesen semmi ellentmondás nincs, Bitó egyedi dialektikus történelemszemléletét alapul véve biztosan semmi: „én vallom, hogy amit ma a nyugati világban jónak tartunk, az nagyrészt Marxnak köszönhető. Amerikában mindazt, ami ma elfogadhatóvá teszi az országot, a kommunizmustól való félelmükben tették”. Mindez zene a mérsékelt jobboldali, liberálkonzervatív, piacpárti szavazók füleinek, akik csak a felszínes megfejtések szerint tűnnek úgy, mintha azt hirdetnék, hogy a nyugati kapitalizmus sikereit az egyéni felelősségnek, a joguralomnak és a demokráciának köszönheti. (Az meg rosszindulatú belemagyarázás, hogy ezek szerint Orbán Viktor a bitói világkép legpozitívabb szereplője, aki azzal, hogy félnek tőle, csak jobbá teszi ellenfeleit.)

*

Egy ilyen nagy, jövőbe látó koponyát, mint Bitó László nem nélkülözhet a honi közélet, főleg, hogy ő egy sikerember. „Sikereinek titka – írja szerényen egyes szám harmadik személyben magáról – az, hogy mindent máshonnan közelít meg, mint az szokványos. Életútja élesen jobboldali embert faraghatott volna belőle – nem az. Heverhetne a babérjain – siker csúcsáról visszatért a bányában megkezdett íráshoz.” Tegyük hozzá: mindnyájunk örömére, épülésére és okulására. Mi lenne a demokratikus oldallal Bitó László nélkül? Itt volt az ideje, hogy végre egy párt is fölfigyeljen a szunnyadó politikai képességeire.

Ezek után nem maradt más dolgunk, mint hogy Bajnai Gordonnak a centrumpárti közép létrehozásához, a mérsékelt jobboldali, konzervatív és/vagy liberális szavazók (nem beszélve a hatni akaró zöldekről) megnyeréséhez sok sikert, egyben kitartást, erőt, jó egészséget kívánjunk!