Most meg Szombathelyen huhogtak a hazai futballdrukkerek a Haladás–Fradi-meccsen, természetesen most sem történt semmi komolyabb ellenintézkedés. A játék nem állt meg, a meccset nem fújták le, majd valamikor dönt a fegyelmi bizottság.

Alig vagyunk túl a nemzeti önsajnálat össznépi kirakodóvásárán, a magyar–románt zárt kapuk mögött lejátszani rendelt FIFA-határozat fölötti búsongáson, a gyalázkodás máris zavartalanul folyik tovább.

Annak idején, a számunkra kedvezőtlen döntés után úgy nyilatkozott Csányi Sándor MLSZ-elnök, hogy a magyar–izraeli meccsen nem tudott intézkedni a rendezőség, mert a magyar jogszabályok lehetővé teszik a szabad véleménynyilvánítást, ilyen szempontból liberálisabbak, mint általában Európában. Ugyan van rá szabály – fejtegeti – hogy a jegy megvásárlásával néző és rendező között megállapodás jön létre a szabályok betartására, de ez akkor ott képtelenség volt. Arra nem tért ki az elnök, hogy akkor minek foglalták bele a sporttörvénybe azt a rendelkezést, hogy a szervező köteles azt a résztvevőt, aki a sportrendezvény megtartását, illetve mások személyi és vagyonbiztonságát veszélyezteti, vagy rasszista, gyűlöletre uszító magatartást tanúsít, e magatartások abbahagyására felszólítani. Sőt, ha a gyalázkodó a rendbontást a rendező figyelmeztetésére sem hagyja abba, a sportrendezvényről el kell távolítani. (Stv. 71. §.) Sőt: az OTP Bank Liga (a magyar NB I.) versenykiírásának 21. pontja kimondja, hogy „Súlyos nézőtéri rendbontás (pl. az ellenfél, a mérkőzésen nem részt vevő, a pályán részt vevők folyamatos rasszista vagy antiszemita szidalmazása, rasszista megnyilvánulások, verekedés, pirotechnikai eszközök játéktérre történő dobálása stb.) esetén, a játékvezető félbeszakítja a mérkőzést, és a jelenlévő ellenőrökkel konzultál a mérkőzés azonnali beszüntetéséről, vagy a mérkőzés folytatásáról. Az adott mérkőzésen, a nézőtéren második alkalommal történő súlyos rendbontás után a játékvezető a mérkőzést beszünteti. (Versenykiírás, 21. pont, Egyéb rendelkezések, l szakasz). Volt már szó erről: hvg.hu, 2013. január 21. Azt hiszem, jobban tettem volna, ha vásárolok egy kiló mirelit borsót, és fölhányom a falra.

De fogadjuk el, nem volt lehetőség közbeavatkozni. Sose fogjuk megtudni, hogy miért. Mellékesen kérdezem: az MLSZ meghirdette az ominózus magyar–izraeli-meccsen randalírozók felelősségre vonását, sőt azt is, hogy kártérítési pert indítanak ellenük. Hol vannak ezek az emberek? Hol tart a per? A stadion be volt kamerázva, a tettesek előállíthatók. Attól tartok, ez is a szokásos fogadalmak egyike volt, nem lesz belőle semmi.

Hanem a labdarúgó-szövetség március legelején bejelentette, hogy március 31-től az európai szövetség (UEFA) háromlépcsős gyakorlatát vezeti be a stadionokban időről időre tapasztalható tömeges, ismétlődő sportszerűtlen megnyilvánulásokkal szemben. A háromlépcsős gyakorlat azt jelenti, hogy „Amennyiben a bajnoki mérkőzések lebonyolításáért felelős személyek sportszerűtlen szurkolói magatartást tapasztalnak, a játékvezetők első lépcsőben megszakítják a mérkőzést, majd – amennyiben a sportszerűtlen viselkedés folytatódik –, felfüggesztik, végül beszüntetik a játékot" – olvasható az MLSZ állásfoglalásában (nemzetisport.hu, március 3.)

Vagyis a háromlépcsős szabály ugyanaz, mint a magyar futballbajnokság föntebb idézett, és már eddig is érvényben lévő szabálya.

Minek kellett ezt újra meghozni, amikor már érvényben volt?

Valószínűleg demonstratív okokból, olyan meggondolás alapján, ha valami baj van, mutassunk szigort! Gondolom, ez annak a föltételezésén alapul, hogy az OTP Bank Liga versenyszabályzatát úgysem olvassa el a kutya sem, ki tudja, mi van abba beleírva.

Most azonban meccs után nem hagyta annyiban az ügyet Ricardo Moniz, a Fradi edzője, aki azt mondta, „a szurkolókat elmarasztalnám, ugyanis ezt a huhogást nem tudom megérteni. A játékvezető azt mondta, hogy érti ezt, de nem tud mit csinálni, nincs eszköze rá, úgyhogy ez elfogadhatatlan számomra. A játékvezető dolga megvédeni a labdarúgóinkat, legyen az tettlegesség vagy verbális bántalmazás".

Nem szeretném bántani a játékvezetőt, mert az, ami a magyar pályákon van, nyilván nem a Haladás–Fradi-meccs bírója miatt van. Azt viszont tisztázni kellene, hogy akkor milyen jogai vannak a játékvezetőnek. Nyilatkozata ugyanis szöges ellentéte Csányi szavainak meg a háromlépcsős UEFA-szabálynak. A Haladás-meccs után nyilatkozott Rab Tibor MLSZ-ellenőr, és kifejtette, hogy a játékvezetőknek a pályán történt eseményeket lehet szankcionálniuk, a nézőtéri események miatt az MLSZ ellenőrei intézkedhetnek. Vegyük sorra a lépéseket, aztán mindenki eldöntheti, lesz-e ennek foganatja.

Ami kihámozható volt a meglehetős nehézkességgel előadott magyarázatból, az intézkedési sorozat első elemeként az ellenőr utasítására a negyedik játékvezető jelzi a vezetőbírónak, hogy szakítsa meg a mérkőzést, miközben az ellenőr elrendeli az 1. közlemény beolvasását.

Ezt követően az ellenőr utasítására a negyedik játékvezető jelzi a vezetőbírónak, hogy függessze fel a mérkőzést pár percre. A csapatok bevonulnak az öltözőbe, beolvassák a 2. közleményt, melyben szerepel, hogy a további rasszista megnyilvánulások esetén a mérkőzést akár le is fújhatják. Ha az ellenőr úgy ítéli meg, hogy folytatódik a szurkolók kirekesztő magatartása, ellenőri utasításra a negyedik játékvezető jelzi a vezetőbírónak, hogy szüntesse be a mérkőzést, melyet egy 3. közlemény beolvasásával tudatnak a nézőkkel.

Legalább ezt most már tudjuk. Az viszont továbbra sem világos, hogy ha ilyen precíz eljárási rendet alakított ki a szövetség, miért nem alkalmazták ezt a szombathelyi meccsen. A televízió Harmadik félidő című műsorában a műsorvezetőnő megállapította, hogy a „huhogásból a tévén keresztül nem jött át semmi” – mindez Nyilasi Tibor és Puhl Sándor egyetértő bólogatása mellett, és ezzel máris ott vagyunk, hogy mi számít huhogásnak?

Mindez azt követően hangzott el, hogy a meccsbejátszások legalább egy mozzanatánál jól hallható volt, hogy amikor Leandróhoz került a labda, a nézőtéren kórusban huhogtak. Mint aztán megtudtuk, a játékvezető azért nem tudott intézkedni, mert az igazi huhogás a meccs után történt, amikor már nem volt lehetősége közbeavatkozni. Mindehhez járul, hogy korábbi játékvezetői elmondások szerint a mérkőzést nézőtéri fegyelmezetlenség miatti bezárásáról alapjában véve a mérkőzésre kirendelt biztonsági szolgálat főnöke dönt. Ha ugyanis ő nagyobb kockázatot lát a meccs lefújásában, mint a lefújásra okot adó esemény súlya (pl. rasszista, antiszemita rigmusok), akkor erősen meggondolja, engedélyt ad-e a lefújásra. Ha viszont ilyen körülmények vannak, akkor hogyan lehetne ezt a szabályt betartani, egyáltalán, komolyan venni?

Ricardo Moniz kilátásba helyezte, ha újabb huhogás lesz, elképzelhető, hogy csapata levonul a pályáról. Helyesnek tartom, de még jobban örülnék, ha ez a nézet általános lenne. Akkor legalább tényleges döntési helyzetbe kerülnének a szigorúságról és kérlelhetetlenségről ma még különösebb kockázat nélkül nyilatkozó futballvezetők.

(A szerző az Élet és Irodalom főszerkesztője)