Szellemi honvédelem, összefogás, honvédő hadsereg, békemenet, egységbe tömörülés – véletlenül se nácizzunk és nyilasozzunk, egyrészt mert ott van ezen kifejezésekben, sőt ezek legmélyén (pontosabban: legalján) a "civil" szó, és hát hogyan lehetne valami náci vagy militarista, ami ilyennyire civil?

Másrészt ott van Szabó Zoltán, akire ezek a kormányhű civilek véletlenül sem hivatkoznak, mert akkor nyilván erre is emlékeztetni illene: "Ha rá kellett jönnünk arra, hogy a társadalom jó részének a nacionalizmusa már teljességgel ellene mond nemzeti jellemünknek, hagyományi kötelezettségeinknek és jövőbeli érdekeinknek, nincs más hátra, mint könyörtelenül szembeszegülni e nacionalizmussal, s e szembeszegülés csak egy hagyományokban gyökerező patriotizmus útján lehetséges." Jó.

Ezt előre bocsátva kár lenne tagadni, mennyi totalitárius eleme van ennek az abszolúte alulról szerveződő, autentikus civil hon-, ön- és katasztrófavédelmi mozgalomnak, amelynek legfontosabb küldetése az, hogy nemzetközileg is jól megvédje a mostani magyar kormányt a külföldi, idegen érdekeket szolgáló háttérhatalomtól, és az általa finanszírozott, a magyar kormányt, kultúrát, népet, hagyományokat semmibe vevő kónbenditektől. "Íme, újra összenőtt, ami összetartozik: az internacionalizmus és a globalista kozmopolitizmus" – kódolnak a fiúk és lányok az értő fülek számára, de a lényeg mégiscsak az, hogy a) rágalmaznak bennünket, b) az a bajuk, hogy jobboldali kurzus van, meg hogy c) keresztények vagyunk, d) kettős a mércéjük, nettó magyargyűlöletből, e) különben is ezek beszélnek, akik egy rendes válságkezelést nem bírnak lemenedzselni?

De ki is az a bennünket? Itt van a sánta kutya elásva. Az önkéntes kommunikációs hadosztály azt az érzést kelti, hogy ha a külföldi sajtóban a kormányt támadják, azzal az egész magyar népet, nemzetet, hírlapot, kultúrát, hagyományt sértik vérig, beleértve Honthy Hannát és a disznótorost is. (És most ne menjünk bele abba, mennyire gyalázatos volt valóban a Jelinekék-féle szélbalos felhívás.) Valahonnan azonban nagyon ismerős ez az érvelés.

Megvan: talán még emlékszünk a Kádár-korszakra, a Párt vezető szerepére. (Emlékeztetőül: ez volt az a párt, amelynek Bíró Zoltán is az utolsó pillanatig tagja volt, és nem kilépett, hanem kirakták.) Na, akkoriban olvashattunk olyanokat, mondjuk a Rényi Péter-féle elkötelezett újságírók tollából, hogy X vagy Y nyugati politikus/lap szeret/nem szeret bennünket. A szocialista rendszert = Magyarországot. De maga Kádár is szeretett úgy fogalmazni, hogy "A Nyugat támad minket az egypártrendszer miatt". Hamarosan talán szó szerint is viszonthallhatjuk ezt a mondatot az önkéntes szellemi honvédők, egységbe tömörült összefogó hadsereg békemeneteinek civil lapjaiban.