Kumin Ferenc a miniszterelnökség nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára, nem csoda hát, hogy nagyon alaposan ismeri a nemzetközi kommunikáció sokáig eltitkolt rejtelmeit. A Kósa Andrásnak adott hvg.hu-interjúban például felhívta a figyelmet valamire, amivel nem törődünk eleget, s amit, úgy látszik, a tüchtig németek se vettek még észre:

"Érdekes, hogy a legtöbb negatív cikk Németországból érkezik. Ez egy nagyon izgalmas ország, elég csak arra gondolni, hogy a 80 milliós lakosságból 17 millió az NDK-ban szocializálódott, ami egy nagyon cizellált, az egykori slampos magyar diktatúránál sokkal hatékonyabb elnyomó gépezet volt. Ennek megvoltak a működtetői, akik az újraegyesítéssel nyilván nem tűntek el varázsütésre. Azok a figurák, akik jó propagandistái voltak az NDK-nak, nem váltak egyszerre a BBC-normák szerint dolgozó újságírókká szerintem. Erről el tudunk feledkezni."

A következőkről értesülhetünk tehát Kumin doktor jóvoltából:

1. A kemény kommunista diktatúra hatásosan szocializál komcsi (azaz, per def, Orbán-ellenes) gondolkodásmódra. Akkor már értjük, Angela Merkel miért nem lelkesedik Orbánért. Ezek után csak az nem érthető, hogy a Deus, Pátria e Família (fordítás, gondolom, nem kell) jelszavainak jegyében szocializált Barroso is miért fanyalog, illetve miért áll ki fiatalabb, már demokráciában szocializált honfitársa, Rui Tavares nézetei és javaslatai mellett. Aki, ugye, komcsi, a Magyar Nemzet is megmondta.

2. A keletnémet kommunista elnyomó gépezet működtetői nem tűntek el ám varázsütésre. Huszonnégy év – cirka egy emberöltő – tehát Kumin szerint varázsütésnek számít. Másrészt mégiscsak volt a németeknél valami varázsütés, úgy hívják, hogy Gauck-hivatal, ennek a feje most a köztársasági elnök (szintén az NDK-ban szocializálódott). Ez az állambiztonsági múlt láthatóvá tételével foglalkozik, s a dossziényilvánosságnak köszönhetően – meg egyébként is – elképzelhetetlen, hogy kormánytag legyen a Stasi hírszerző-nyilvántartásában szereplő személy, szigorúan titkos tiszt, vagy Stasi-jelentések címzettje. Esetleg, mondjuk, a pankowi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője, akinek hivatalból a szovjet jogrendszer szerinti "államellenes" bűnelkövetőkkel szemben is el kell járnia.

3. Ha jól értem Kumin doktor elgondolását, a rutinos és hatékony keletnémet pártpropagandisták a propagandájuk bukása után, 1989-től szétszivárogtak egész Németországban, és befurakodtak az idehaza szemlézett lapok szerkesztőségeibe, hogy huszonnégy év múlva nekirontsanak a kommunista örökséggel oly hatékonyan leszámoló magyar kormánynak. Például a berlin-hamburgi konzervatív Die Welt-be, a müncheni középbal-liberális Süddeutsche Zeitungba vagy a Wall Street Journallal együttműködő düsseldorfi Handelsblattba. Avagy a hamburgi gyerekműsor szerkesztőségébe. Ez sok mindent megmagyaráz.

Csak egyvalamit nem. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a Békemenet első sorában vonuló Bencsik András a Népszabadság pártrovatának munkatársa volt, aminél propagandistább propagandistaság a pártsajtóban nem létezett, vagy hogy a békemenetesek tévésztárja, Szaniszló Ferenc Moszkvában diplomázott, és külpolitikai újságírói pályáját a Minisztertanács lapjának moszkvai tudósítójaként kezdte – az lenne logikus, ha a szétszivárgott agitprop-szakemberek nagyon szeretnék az Orbán-kormányt, és nagyon utálnák ellenfeleit.

Ezzel szemben azok szeretik például Németországban, akikről előbb-utóbb kiderül, hogy a magyar kormány megbízásából dolgoztak. Az ilyen, izé, megbízás olykor jobban szocializál, mint a keletnémet neveltetés, bár Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációs államtitkár-helyettes erről nem tud, nem is az ő dolga tudni.