Kommunista szombatot tartott a magyar baloldali elit, vagyis a Magyarországi (vagyis nem Thürmer-féle) Munkáspárt, az LMP, a 4K, és az MSZP egy-egy vezetője. Ott volt továbbá Tamás Gáspár Miklós is , aki a többi fellépővel ellentétben tényleg olvasott róla, mi az a munkásmozgalom. Majd – nem túl meglepően – lezavartak egy olyan pódiumbeszélgetést, ahol a programpontok nagy részét Szijjártó Péter is képes lett volna felmondani, mivel még annyi kreativitást sem sikerült beleszőni, amennyit mondjuk Orbán, Lázár vagy Navracsics álmából felkeltve is hoz bármilyen szalagátvágáson vagy postaláda-avatón.

A főbb üzenetek közül az egyik legmeglepőbb, hogy az Európai Unió alapszabadságai csak a kizsákmányolást erősítik, és ezek ellen küzdeni kell. Mondhatták volna éppen csatárláncba fejlődve, hogy nem leszünk gyarmat, és akkor rögtön be is állhattak volna az égig érő békementbe. Persze, az uniós támogatásoktól az uniós cégek beruházásaiig számos példát lehet mondani, hogy ez egyszerűen nem igaz, de forduljunk csak Váncsa Istvánhoz, aki nagyszerűen foglalta össze a probléma lényegét: „A gyarmatosítás problematikája még egyszerűbb, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyarmatosítók a gyarmatok vérét szívták, zsírját szürcsölték. Ezért van az, hogy a méretesebb gyarmatbirodalmat kiépítő Portugália ma tejjel-mézzel folyó Kánaán, míg viszont a sohasem gyarmatosító svédek jobb híján a saját kölykeiket falják föl a végeérhetetlen sarkvidéki éjszakában. Nézhetjük a másik oldalról is, akkor azt látjuk, hogy azok az országok, amelyeket soha, senki se gyarmatosított (Afganisztán, Libéria, Nepál például), ma dúsgazdagok, míg viszont a gyarmati rabigát legtovább nyögő Hongkong éhezik. A Nyugattal szoros kereskedelmi kapcsolatban álló Dél-Korea, Szingapúr vagy Tajvan lakói a széklábakat rágják kínjukban, míg ezzel szemben a Nyugatnak fityiszt mutató Burundi, Csád, Észak-Korea vagy Kuba maga a földi paradicsom.”

A következő progresszív üzenet, hogy Szanyi Tibor nem hagyja elvenni a nők szavazati jogát, amit speciel számos, az esélyegyenlőséggel szembemenő intézkedés mellett sem akar ma senki sem. Aki mégis, az meg nagyon mélyen hallgat róla, mert a többi vállalhatatlan politikai húzással szemben ezt tiltó paragrafusa van az EU-nak, és nagyon sokba kerülne, ha megsértenénk, például nem épülne több autópálya, azt pedig senki nem akarja, de főleg nem a kormány. Szanyi Tibor továbbá a GYES-t is megvédené, amit megint nem akar elvenni senki, sőt, a családosok agyagi támogatása egészen egybecseng a kormányzat családpolitikai szándékaival. Arra persze már ő sem gondol, hogy ez igazából így is, úgy is teljesen felesleges.

A megjelentek egyetértettek továbbá abban is, hogy tiszteletük jeléül feltétlenül dísztáviratot kell küldeni Medgyessy „Több pénzt az embereknek!” Péternek, és hogy emellett feltétlenül támogatnák az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetését, aminek az államcsődön kívül más jelentős hatása ugyan nem lenne, de hát ez nem gazdasági szeminárium volt, hanem baloldali találkozó, annál rosszabb a tényeknek.

A beszámolók szerint ezek után a kitérők után érkezett meg a társaság a hitel-alapú (?) kapitalista gazdaság szükségszerű bukásához, illetve megdöntésének szükségességéhez, annak elismerése mellett, hogy jobbat eddig még senki sem talált ki. Ezen a ponton az érvrendszert gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni Bogár Lászlóétól, illetve tetszőleges, világpolitikával foglalkozó kormánypárti megszólalástól, valamint a jobboldali sajtó témába vágó cikkeinek 99%-ától. Hozhatnék idézeteket is, de igazából teljesen felesleges, minimális erőfeszítéssel mindenkinek jut eszébe példa.

Végül pedig mindenki megegyezett abban, hogy a rendszerváltás hiba volt, lényegében mindennek maradnia kellett volna a régiben, csak jó elvtársakat kellett volna tenni a vezető helyekre. Ez a késői pártállamban indult, a rendszerváltás által derékba tört karrierű funkcionáriusok között általános vélekedés, ám a jobb ütemérzékűek felismerték, hogy erre a szövegre Orbán is vevő, és ma nemzeti színekben pompázva magas pozíciókban ülnek (mintha a rendszerváltás meg sem történt volna). A gödi társaságot csak az élhetetlenségük különbözteti meg tőlük.

Tudom, ez az összehasonlítás mind a radikális baloldalnak, mind az ideológiai alapú létező jobboldalnak és fizetett szakembereiknek is fáj, de nincs más lehetőség, ha egyszer mindenki olyanokat mond, hogy „Nincs olyan technológia, tudományos, technikai fejlettség, nincs olyan pénzügyi trükk és manőver, ami a munkát és a termelést kiváltaná”, a forrást mindenki keresse meg maga.

A rendkívül kellemetlen kérdés ezek után, hogy ha ez az Orbán leváltására készülő szellemi elit és annak szellemi bázisa, akkor nem járunk-e jobban, ha még 80 évig Matolcsy György marad a jegybankelnök?