A kormány alkotmányértelmezésre irányuló indítványa azt feszegette egyebek mellett, hogy milyen feltételekkel lenne alkotmányos a devizahitel-szerződések tartalmának jogszabályi úton történő módosítása. Példálózott a lakáshitelkamatok rendszerváltozást követő megemelésével, amelyet annak idején a körülmények rendkívülisége és az intézkedés kivételessége miatt alkotmányosnak tartott az Alkotmánybíróság.

Bár az igyekezet, hogy egy jogszabály útján előírt szerződésmódosítás alkotmányos legyen, dicséretes, de az indítványból jól kiolvasható, hogy a kormány számára az alkotmányosság nem elvont elveket, hanem kizárólag az alaptörvény tételes szabályait jelentik.

Az indítvány felidézi ugyanis, hogy az Alkotmánybíróság a szerződések módosítására irányuló jogszabályok alkotmányosságát a szerződési szabadság alapelvével vetette össze, ezt pedig a régi alkotmánynak abból a rendelkezéséből vezette le [9. § (1) bekezdés], amely szerint „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül”.

Igen ám – okoskodik a kormány indítványa –, a jelenlegi alkotmány „azonban az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséhez hasonló rendelkezést nem tartalmaz”. Nincs beleírva az alaptörvénybe, hogy Magyarország gazdasága piacgazdaság lenne, akkor most mi van? – kérdezi indítványában a kormány.

Ettől a ponttól kezdve pedig az indítvány gondolatmenete elszabadul: „(…) nem kétségbe vonva azt, hogy Magyarország gazdasági berendezkedése külön alaptörvényi rendelkezés hiányában is piacgazdaságnak minősül, kérdéses, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével megegyező tartalmú szabály hiányában az Alaptörvény milyen – logikusan, mennyivel enyhébb – feltételeket szab a fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján történő módosításához” – tartalmazza a beadvány.

Hogy még jobban megvilágítsa álláspontja lényegét, a továbbiakban kifejti: nem vitás, hogy a jogbiztonság követelménye a fennálló szerződések esetén is irányadó, de a szerződési szabadság maga csak a korábbi alkotmánynak a piacgazdaságra vonatkozó előírása által lett része a jogállamiságnak, a jogállamiságból ugyanakkor az az alapelv, hogy a szerződést az állam csak kivételes esetben módosíthatja, közvetlenül nem vezethető le. „Mindezekre tekintettel kérdéses, hogy a jogbiztonság elve alapján mennyiben eltérő feltételekkel lehetséges a megkötött szerződések tartalmának jogszabály útján történő meghatározása, mint a szerződési szabadság alapján.”

Tehát: igaz ugyan, hogy még mindig jogállam van (muhaha – N. P. M.), de a szerződések módosítása a szerződési szabadság folytán eddig csak kivételes esetben volt lehetséges, mert az alkotmányban benne volt az, hogy itt piacgazdaság van, most meg nincs benne, tehát nyilván a szerződések módosításához sem kellenek olyan kivételes helyzetek.

Az Alkotmánybíróság – ezúttal még – helyre tette a kormány jogértelmezési kísérletét: minthogy az alapjogok között szerepel a vállalkozás szabadsága és a verseny (muhaha – N. P. M.), illetve a magántulajdon védelme (m. – N. P. M.), ezek pedig értelmezhetetlenek a szerződési szabadság nélkül, Magyarország gazdasága külön alkotmányi deklaráció nélkül is piacgazdaság. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a megállapításnak a jelentőségét akkor, amikor a kormány alkotmányértelmezése láthatóan az alapelvek helyett a szigorú jogpozitivista felfogást kívánja érvényesíteni (ami benne van a törvényben, az a jog, függetlenül annak értéktartalmától), amelynek történeti előképei oly aggasztóak.

Mindebből látszik, hogy jobb lett volna, ha a mostani alkotmányt nem képviselői indítvány formájában terjesztik elő, akkor talán az értelmezése is könnyebb lenne a kormány számára.

Nyüzsi a Facebookon!